Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget
A / hiányára csak egyetlen térképlapot találtam (a 154. lapon: M-19: nyúvó, nyútó; P-17, N-7: nyútqp; N-l, N-4: nyútó 11 ; N-5: nyújtó, nyújtó; N-8, N-10, N-ll: nyútó), de az r is eléggé ritkán esik ki. Ez utóbbi elsősorban a Szeged vidéki kutatópontokon jelentkezik, és pótlónyúlással jár [pl. a 752. térképlapon: M-19, P-16, P-18, N-3, N-7: mikor; P-17, N-l, N-2, N-4, N-5, N-9, N-10: mikor; N-6: mikor, mikor; N-8: mikó; N-ll: mikor, mikor, (mikó); stb.]. A példák azt mutatják, hogy az r elmaradása a köznyelvi -kor és a -szor, -szer, -szőr ragokban tapasztalható, mégpedig ugyanúgy, mint Algyő, Kiskundorozsma és Tiszasziget nyelvjárásában. d) A hasonulásos jelenségek közül a szóbelseji rl hangkapcsolat hosszú U-t eredményező hasonulása általában mindegyik kutatópontra jellemző (pl. a 23. térképlapon: M-19: talló", tall a ó; P-16: tallqu, tallg; P-17: tall a ó; P-18: talló"; N-l, N-2, N-10: talló", talló; N-3, N-4, N-6: tallqu; N-5, N-8, N-9, N-ll: talló; N-7: talló u , tall a ó; < tarl a ó>; stb.). Az rs hangkapcsolat — a palóc nyelvjárástípustól eltérően — általában egyik kutatóponton sem hasonul (1. pl. az 52. térképlapon a borsó, az 578. atlaszlapon az orsó adatait). Hasonlóképpen ritkán fordul elő a dn hangkapcsolat hasonulása. Erre csak egy-két kutatóponton találtam példát: a 894. térképlapon: N-2: mégeskünnek, < mégesküdnek>; N-5: mégeskünnek; a 915. atlaszlapon csak Orosházáról van rá adat: fürdeni, fürönni, (fürönnyi). e) Az explozív íy-zés és gy-zés jelenségére, amely a köznyelvi; helyén fordul elő mássalhangzók után, s szinte csak a Dunántúlon tapasztalható (vö. KÁLMÁN, Nyj. 45), a vizsgált kutatópontokon csupán Orosháza anyagában találtam példát, mégpedig tizenötöt [pl. 276. gerebje, <gerebgye>, <gereble>; 439. gyapjú, <gyaptyu>, <gyapju>; 893. nyomjuk, (nyomgyuk); 1140. apját (aptyát); 1154. testvírgyit, < testvérit>; stb., de 905. rakja.]. Az egyes szóalakokra majdnem kivétel nélkül az jellemző, hogy az explozív íy-zést, illetőleg gy-zést mutató formák ritkán használt vagy pedig régies, kihalóban levő változatok Orosháza tájszólásában. Az viszont kétségtelen, hogy Orosháza népnyelvének ez az egyre halványuló vonása is dunántúli örökség. A térképlapok tanúsága szerint a köznyelvi borjú és varjú szónak mindegyik kutatóponton — változatként még Orosházán is, csak ott rövid u-s megoldásban — bornyú, illetőleg varnyú formája használatos. Érdekes viszont, hogy a sarjú szónak csak Endrőd, Földeák, Kunágota és Újkígyós anyagában van ny-es (sarnyú) változata. 3. Az alaktani jelenségek elemzésének objektív okokból sokkal kisebb teret szentelhetek, mint a hangtani sajátságok vizsgálatának. Nemcsak azért, mert a MNyA.-ban az elsődleges morfológiai jellegű térképlapok száma jóval kisebb a
