Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

számban fordul elő, de az ny-ezés is eléggé ritka (pl. a 30. atlaszlapon: N-2: dinnye, (gyinnye); a 978. térképlapon: N-2: tetyű, [tetű]; N-9: tetű, tetű, (tetyű); a 263. lapon: N-l: teknyő

ü

; N-2: teknyő*, teknyő, teknöü, teknő; N-5, N-8, N-9, N-ll: teknyő; N-10: teknyő, <teknő>; stb.). Az ide tartozó példákat egytől egyik megszámláltam, és az alábbi táblázatban összesítettem: A kutatópont Az ny-ezés A íy-zés A gy-zés megnevezése száma száma száma Dévaványa 3 0 2 Gáborján 0 0 0 Fúrta 1 0 2 Ártánd 0 0 0 Öcsöd 5 0 1 Endrőd 3 1 2 Köröstarcsa 0 0 0 Doboz 2 0 1 Orosháza 10 0 2 Okány 1 0 0 Biharugra 2 0 2 Földeák 6 0 1 Csanádpalota 4 1 1 Kunágota 7 0 1 Újkígyós 9 0 1 A fenti számadatok elemzésekor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a példák csekély száma részben azzal is összefügg, hogy a nagyatlaszban összességében sem sok azoknak a címszóknak a mennyisége, amelyekben megvan a lehetősége a palatalizációs jelenségek előfordulásának. Éppen ezért ebben az esetben a kicsiny számú és területi megoszlást is mutató példák több figyelmet érdemelnek, mint például az / kiesésének kis eltérései, hiszen ez utóbbi jelenség országszerte tapasztalható. A palatális ny-ezés viszonylag Orosházán és a Szeged környéki tájszólásokban gyakoribb. Orosháza esetében ennek magyarázata abban rejlik, hogy a lakosság eredeti dunántúli nyelvjárásának ezt a sajátságát is eléggé jelentős mértékben megőrizte, hiszen például az orosházi anyagban — bár már erősen visszaszorulóban, sőt kihalóban levő változatként — a főnévi igenév képzőjének -nyi, illetőleg -nya formája is szerepel [pl. 915. fürdeni, fürönni, (fürönnyi); 916. híni, (hínya);