Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

tőhöz járulnak a toldalékok; a közép-tiszántúli és a hajdú-bihari táj szólásokban viszont nem használatosak a hangzóhiányos változatok (pl. a 844. térképlapon: J-ll, J-12, J-16, J-17, J-20, J-24: söpröttem, söpörtem', J-18: söpröttem; J-14: söpröttem, <söpörtem >; J-19: söpröttem, < seprettem >, söpörtem; M-7, M-15: seprettem, sepertem; M-ll, M-20: sepertem; M-13: söpröttem, <seprettem >, söpörtem, < sepertem >; M-14: söpröttem, seprettem, söpörtem, sepertem; M-16: söpörtem; M-17: seprettem; M-18: sepertem, sepertem; P-ll: sepertem: P-13: sepertem, sepertem, sepertem; stb.). Figyelmet érdemelhet még annak megemlítése, hogy a meghív és a rí igéknek j-s, illetőleg /-es tőváltozata is használatos némelyik kutatóponton (pl. a 822. atlaszlapon: J-18: mekhíll, mékhíl, mékhíl; J-19: mékhü, mékhíl; J-20, M-ll: mékhíj, mékhí; M-13: méhhí, <méhí>, mékhí, <mékhíj>; M-18: mekhíj, <mékhí>; P-13: mekhíj, mekhí; stb.). Figyelemre méltó továbbá — különösen a nyelvjárássziget helyzetű nagyiváni tájszólás esetében —, hogy a gyón igének (Dévaványa, Szerep és Balmazújváros kivételével) változatként vagy anélkül mindenütt él a v-s (gyovon, gyovonik stb.) tőalakja. A névszótövek típusai között még kisebb eltéréseket tapasztalunk. Ezt több térképlap (pl. 1000. ökrünk; 1006. vödröt; 1033. madarunk; stb.) adatai is mutatják. Ha vannak is kisebb különbségek, mint pl. 1012. baglyot; 1015. cukrot; 1017. jászlak atlaszlapokon, azok területileg nem különíthetők el könnyen egymástól. Jól megfogható területi különbséget csupán az 1027. sarat térképlap adatai jeleznek, hiszen a közép-tiszántúli és a hajdú-bihari kutatópontok kivételével (M-ll, M-20, P-13: sárt és P-ll: sárt, <sarat>) mindenütt a sarat változat használatos. A névszótövek vizsgálatához kétségtelenül nagyobb anyagra volna szükség. B) A szóképzésben még a szótöveknél is kisebb eltérés mutatkozik, hiszen — amint már egy példával jeleztem is — a határozói igenévnek a képzője mindenütt -va, -ve hangalakú, legföljebb a -va képzőváltozat a-ja illabiális ejtésű némely kutatóponton. Lényegében véve ugyanezt mondhatjuk el az igeképzőkről is, hiszen pl. a 909. térképlapon — Jászladány kivételével, ahol lögdel és lögdös változatok élnek — mindenütt a lögdös szóalak járatos. Az illabiális á-s ejtésmódot leszámítva, a 911. kapkod térképlap adatai sem mutatnak lényeges eltérést, ugyanis csupán három kutatóponton fordul elő változatként -dos képzős szóalak (J-13: kábdos, kapkod; M-ll, M-17: kapkod, < kabdos >). Ilyen kevés példa alapján természetesen semmiféle következtetést nem lehet levonni. A főnévi igenévképző hangalakja a palócos-jászos nyelvjárású kutatópontokon, mégpedig Tarnabod, Erk, Tóalmás, Jászjákóhalma, Tápiószentmárton, Tápiógyörgye, Pély és Sarud táj szólásában, általában -nyi megoldású, a többi