Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

szérő szóban szóvégi nyílt ö-zés mutatkozik. — 4. Föl-föltűnnek még a levél, szekér típusú szóalakok. — 5. A k többesjelet követő / tárgyrag előtt zártabb magánhangzók jelentkeznek (pl. madarakot, vevőköt). — 6. Szórványosan fölbukkan a palatális gy-zés és íy-zés jelensége (pl. dohosogyik; tetyűs és tyűkör). — 7. A meg igekötő g-je olykor teljesen hasonul az ige kezdő mássalhangzójához (pl. méffog, mémmozsdik). — 8. Az iszik ige főnévi igenévképzős alakja innya és innyi is lehet az inni mellett. — 9. A gyón igének gyovon tőváltozata is használatos. — 10. Előfordulnak a fordíjja, melegíjje típusú igealakok. — 11. Az egytagú t végű igéknek rövid alakjai is használatosak múlt időben (pl. süttünk, üttem). — 12. Jó néhány palócos-jászos eredetű valódi tájszó is él (pl. domó — dumó 'forradás a kenyéren', héhölő 'gereben', héhöl 'gerebenez', hergel 'cicerél, hág (kakas)', herőce 'forgácsfánk', Hint~ irint~ ilinkázik ~ irinkázik 'csúszkál', kucó 'kemencesut', kurcina 'sült szalonna', lipe 'lepke', masina 'gyufa', páka 'kákabuzogány', pampuska 'fánk', réttya 'létra', ropka 'rokka', toboz 'gyékényből és szalmából font babtartó eszköz'; stb.). — Végül említésre méltónak tartom, hogy a kókó, mókár és morkoláb gyerekijesztőket egyaránt ismerik az újkécskeiek. Ezeknek területi megoszlása (a kókó és mókár elterjedtségére vö. HOPPAL MIHÁLY i. m. 251—260), valamint a fentiekben elemzett hang- és alaktani jelenségek és szókészleti elemek vallomása alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az újkécskeiek elődei palócos-jászos nyelvjárásterületről (nagyrészt Heves megye északi feléből és a Jászság vidékéről) kerülhettek a mai Tiszakécske új kecskéi városrészébe. Ez némileg ellentmond EMMER GÁBOR azon megállapításának, amely szerint a betelepülők Hont és Nógrád megyéből kerültek ki (vö. Ujkécske nagyközség múltja és jelene. 7). IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelyjárássziget 1. IMRE SAMU monográfiájában az M-15-ös kutatópontot (Nagyiván tájszólását) nyelvjárásszigetnek minősíti (MMNyjR. 362), de arról nem szól, hogy a község megalapítói honnan költöztek egykor a mai lakóhelyre. Munkámban Nagyiván nyelvjárásának vizsgálatával azt tekintem egyik feladatomnak, hogy választ kapjak arra a kérdésre, hogy lakói vajon melyik vidékről települtek oda. IMRE SAMU kutatásai szerint „Heves megyének az a része, amely az á, á határtól délre, illetve keletre terül el, Szolnok megyének a Tisza jobb partjára eső része, illetőleg a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyének a Sajótól délre eső területe, a magyar nyelvterületnek nyelvjárástani szempontból egyik legérdeke-