Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

átadva helyét a gyakori á és á variánsoknak, továbbá az é rovására előforduló rövid nyílt e-zésre (pl. eger, tehén) sincs példa. Lényegében erősen kihalófélben van a nyílt ö-zás és ö-zés (pl. szérő 'szérű'), a palatális ry-zés és gy-zés (pl. gyinnye, tyűkör), a meg igekötő g-jének teljes hasonulása (pl. ménnézzük), valamint ugyanígy eltűnőben vannak a rövid múlt idejű alakok is (pl. ütte 'ütötte') és a felsőfok leg- jelének let- változata is (letszébb). A szegedi és a Szeged környéki nyelvjárásokból leginkább az r kiesése terjedt el bizonyos ragok esetében Dorozsma népnyelvében (pl. haccó 'hatszor', öccő 'ötször', mikó stb.), de bizonyos fokig teret nyert a labiális ö-zés is, növekedett az /, r és nyújtó hatásának szerepe, és némileg erősödött — főleg abszolút szóvégen — az / kiesése is Kiskundorozsma tájszólásában. Ugyanakkor a köznyelv erőteljesebb hatása is megmutatkozik abban, hogy a Szeged vidéki népnyelvvel egyezik meg a főnévi igenév képzőjének hangalakja, az rs hangkapcsolat hasonulás nélküli megoldása, továbbá az is, hogy a palóctól eltérően a -val, -vei rag v-je Dorozsmán is hasonul. Bizonyára a köznyelvi hatásnak is nagy szerepe van abban, hogy a Szeged környékén hallható mondi, Iád stb. -féle alakok nem tudtak teret hódítani a dorozsmai nyelvjárásban. A kiskundorozsmai népnyelvben — napjainkban nemegyszer már csak maradványaikban — meglévő palócos-jászos nyelvjárási sajátosságok alapján — úgy vélem — joggal hihetjük, hogy Dorozsma lakói a XVIII. század első harmadában a SZTRIHA KÁLMÁN történeti munkájában megjelölt Jászfényszaru és Jászapáti községekből, valamint a Mátra vidéki palócfalvakból költöztek át (i. m. 47), azt azonban — a dorozsmai nyelvjárás sajátságai alapján — kevésbé tartom valószínűnek, hogy a Bükk hegység környékéről is jelentős számú népesség települt Dorozsmára. BENKŐ LoRÁNDnak a bevezetésben idézett véleményét, amely szerint Kiskundorozsma megalapítói a Zagyva középső folyásának vidékéről (Gyöngyöspata, Hort és Erdőtarcsa községekből) költöztek át, azzal a módosítással fogadom el, hogy a Jászság mellett onnan is települhetett népesség Dorozsmára, mégpedig valószínűleg Gyöngyöspata kivételével, ugyanis ezen község nyelvjárása néhány markáns vonásban (pl. a kettőshangzók gyakori előfordulásával, erős fokú zárt z-zésével) elüt a környező tájszólásoktól, s lakóinak egy része máshonnan települt. Gyöngyöspata nyelvjárása — amint az a különböző hang- és alaktani jelenségek elemzése során kiviláglott — alapjában véve palócos jellegű, van azonban néhány olyan vonása, amely a szomszédos táj szól ásókétól nagymértékben eltér. Ezek a sajátságai a következők: — 1. Az illabiális á lényegében nem használatos (a nagyatlaszban mindössze 4 adat van az a-ra, ezzel szemben 701 a labiális ö-k száma). — 2. A köznyelvi ű-val szemben egyetlenegyszer sincs hosszú labiális á vagy annak valamely változata {ó, a és q). — 3. A köznyelvi ó, ő és é helyén