Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

ban több helyütt is érzékelhető. Harmadik tényező lehetett mindhárom település esetében az endogámiára törekvés a házassági kapcsolatokban, s így főleg a hagyományos paraszti gazdálkodás szókészletéhez tartozó valódi tájszavak őrződtek meg jobban, mint egyéb nyelvjárási sajátságok (a csépaiak házassági kapcsolatainak részletes kifejtését 1. MAGYARI MÁRTA, Csépa falun kívüli kapcsolatai. In: Csépa. Tanulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből I —II. Szerk.: BARNA GÁBOR. Eger—Szolnok, 1982. 124—6; továbbá ÖRSI JULIANNA, Lakodalmi szokások Csépán. Uo. 307). 5. Összegezés. — Dolgozatomnak ebben a fejezetében a Tisza menti palócosjászos nyelvjárasszigetek sajátságainak összesítését végzem el, mégpedig aszerint, hogy mely nyelvjárási jelenségeket s milyen mértékben őrizték meg eredeti táj szólásukból. Az összes nyelvjárási sajátosság mérlegelésével pedig kísérletet teszek arra, hogy nyelvjárásszigetenként meghatározzam azt a vidéket, ahonnan az áttelepülés megtörténhetett. Tószeg tájszólása mutat néhány olyan vonást, amely elüt a szomszédos nyelvjárások sajátságaitól. Ezek a jelenségek a következők: — 1. A köznyelvi a-val szemben itt illabiális a használatos. — 2. Az á helyén ritkábban hosszú labiális a és ennek változatai (a és a) fordulnak elő, gyakrabban pedig — az a-zás visszaszorulásának következtében — zártabb a járatos a köznyelvi a-val szemben. — 3. A tőle délre, délkeletre levő helyi nyelvjárásoktól (Öcsöd, Tiszakécske és Vezseny népnyelvétől) eltérően jóval gyengébb fokú a zárt í-zés. — 4. Van egy-két példa a palatális /y-ezésre, gy-zésre és /y-zésre is (pl. csukl'ik; tetyű). — 5. Az apalatális /-ezés Tószegen gyakoribb, mint a környékbeli nyelvjárásokban. Tószeg nyelvjárása ugyanakkor sok rokon vonást mutat a palócos-jászos típusú tájszólásokkal. A fentiekben fölsorolt sajátságok általában jellemzőek pl. Tóalmás, Tápiószentmárton és Tápiógyörgye népnyelvére is. Ezenkívül még a következő sajátságok rokonítják a palócos-jászos jellegű nyelvjárásokkal: — 1. Kettőshangzók egyáltalán nem fordulnak elő benne. A jászsági kutatópontok közül lényegében csak Jászladány tájszólásában gyakoriak a diftongusok. — 2. Gyengén ö-ző, mégpedig főképpen seper ~ söpör típusú alakpárok közül használatos az ö-ző változat. — 3. Az /, r és /' nyújtó hatása jelentéktelen. — 4. A be igekötő e-je általában zárt e-vei hangzik (pl. beperel, be vam fogva). — 5. Nyomokban megőrződött egy-két példa a szekér típusú szóalakokra és a főnévi igenévképző -nyi változatára is. A tószegi nyelvjárásnak a fentiekben kifejtett sajátságai, valamint szókészletének — korábban már részletesen taglalt — jellegzetességei alapján az a vélemény alakult ki bennem, hogy Tószeg lakossága a hozzá közel fekvő Jászságból települhetett, mégpedig föltehetően Jászberény nyugati, délnyugati környékéről.