Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

szórványosan jelentkező palatalizált szóalakok az eredeti palócos-jászos nyelvjárás nyomaiként őrződtek meg. Csépa vonatkozásában mindezt megerősítik KAKUK MÁTYÁS kutatásai, aki a t, d, l és n palatalizálódásáról azt írja, hogy „Csépán már csak néhány morfémához kötve él, leggyakrabban a kny. d + i: nyj. gy + i kapcsolatban jelentkezik. Az adatközlők mintegy harmada ejt időnként palatalizált alakot, rendszerint erősebb koncentráció közben, de gyakran nyelvbotlásnak érzi és javítja. A megfigyelt morfémák többségében is már csak egészen enyhe, füllel alig érzékelhető palatalizálódást vettem észre. Leggyakrabban az aggyig, ritkábban az eggyig hallható; aki használja, mindig kúdústetyűt mond. Megfigyeltem még a következőket: hetegyik, másogyikos, Mag'gyikának szn., rosszákogyik; ennyíhány 'egynéhány', hornyistának, tanyító; léménnyi, innyi (MNyA.-ban még innya is), kipublikátatnyi (é), kivénnyi, mégöregénnyi (é), mevvénnyi — vénnyi, szokot lénnyi, segitenyi" (Csépa nyelvjárási sajátosságaiból. In: Csépa. Tanulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből I—II. Szerk.: BARNA GÁBOR. Eger—Szolnok, 1982. 553). Az anyaggyűjtés célja és lehetősége KAKUK MÁTYÁS idézett tanulmánya esetében természetesen más jellegű volt, mint annak idején a MNyA. adatgyűjtése során. Az egy-egy település nyelvjárási sajátosságainak feltárására irányuló vizsgálódás nyilvánvalóan gazdagabb és a későbbi gyűjtési időpont ellenére archaikusabb nyelvi anyagot hozhat felszínre, mint néhány napos helyszíni anyaggyűjtés. Ezzel magyarázható, hogy KAKUK dolgozatában jóval több példát találunk a palatális íy-zésre, gy-zésre és ny-ezésre, mint a nagy atlaszban. Ugyancsak a gyűjtés eltérő körülményeivel függ össze az is, hogy KAKUK anyagában még az /y-ezésre is előfordul két adat: „Az ly egyetlen adatközlőm két — alig értékelhető — szavában jelent meg: talyán 'talján', lyevette 'levetette' (i. m. 550). Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy az egy adatközlőtől följegyzett két /y-ező — KAKUK szerint is alig értékelhető, egyébként is szokatlan és kissé hihetetlen — adatnak mint jellegzetes palóc tájnyelvi sajátságnak e konkrét példák esetében nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítanunk. A palatalizációs előzményű jelenségnek vehető /-zés szórványosan s nemegyszer csupán változatként fordul elő a vizsgált kutatópontokon, például az 500. atlaszlapon: J-5: melly, <mejj>, [mell]; J-6: melly, mejj, mell; J-22, J-23, K-ll: mejj; K-12: méj, mejj, mell; stb. A /-zés számadatai a következők: Mátraszőlős: 1, Ecseg: 1, Erdőtarcsa: 1, Gyöngyöspata: 4, Hort: 5, Abasár: 1, Bátor: 1, Verpelét: 2, Jászfényszaru: 1, Tószeg: 3, Vezseny: 3, Alpár: 5, Csépa: 1, Sövényháza: 2, Szegvár: 4, Kiskundorozsma: 3, Algyő: 4 és Tiszasziget: 1. Becske, Bodony, Hévízgyörk és Tiszakécske anyagában nincs rá adat. d) Az apalatális /-ezés — a /-zéshez hasonlóan — kis hatású jelenségnek mutatkozik, s a példák megoszlása alapján az egyes kutatópontok között nem