Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

A kutatópont Az é'-ző Az ö-ző Az ö-zés megnevezése esetek száma esetek száma részesedési aránya % Becske 106 16 13,11 Mátraszőlős 172 2 1,15 Ecseg 127 2 0,0 Erdőtarcsa 123 5 3,90 Gyöngyöspata 160 4 2,43 Hort 162 11 6,36 Bodony 123 0 0,0 Abasár 125 1 0,79 Bátor 123 0 0,0 Verpelét 171 2 1,16 Hévízgyörk 122 24 16,44 Jászfényszaru 115 10 8,00 Tószeg 142 16 10,13 Vezseny 124 14 10,14 Tiszakécske 105 6 5,40 Alpár 139 15 9,74 Csépa 98 2 2,00 Sövényháza 10 77 88,50 Szegvár 138 11 7,38 Kiskundorozsma 134 26 16,25 Algyő 9 182 95,28 Tiszasziget 3 134 97,81 Az illabiális é'-zés — Becske község nyelvjárásának kivételével — az Erdőtarcsa—Hort—Abasár—Verpelét vonaltól északra a legerősebb, délebbre — Hévízgyörk és Jászfényszaru tájszólásában — viszont valamelyest kisebb hatású az é-zés, de a labiális ö-zés részesedési aránya — Tószeg, Vezseny és Kiskundorozsma kivételével — a Tisza menti nyelvjárásokban sem haladja meg a 10%-os értéket. Azt állapíthatjuk meg tehát, hogy a Tisza menti palócos-jászos eredetű nyelvjárásszigeteken a több mint két évszázados áttelepülés óta is szilárdan tartja magát az illabiális é'-zés, s ami a legfeltűnőbb, még Kiskundorozsma tájszólásában is virulens jelenségnek tekinthető, jóllehet ez a nyelvjárássziget van a leginkább kitéve az ö-zés hatásának. A szegediek és a Szeged környékiek számára — úgy látszik — az é-zés lehetett az egyik legföltűnőbb sajátosság Dorozsma táj nyelvében, ugyanis bizonyára emiatt csúfolják olykor a falu lakóit dérézsmaiak-nak.