Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

fűrész; J-5:fűrísz, fűrész; J-6: fűréc, [fűrész]; a 335. lapon: J-l, J-15: kérőddzik; J-2: kérőddzik, kérőddzik, < kérődzik >; J-6: kérőddzik, kérőddzik; stb.). Az illabiális é és a labiális ö közötti átmeneti hangváltozatok (az § és o) száma is csekély. Erre a jelenségre főképpen a Szeged környéki kutatópontokon találunk példákat (pl. a 708. térképlapon: J-23: égenyés, <égeny§s>, egyenes; K-ll: igény'és, igényes; K-13: igenyös, igenyös, < igyenés >, [egyenes]; stb.). A magánhangzók abszolút szóvégi orrhangúsodása szintén szórványosan jelentkezik. Az ide tartozó adatok azt mutatják, hogy a mgh + n hangkapcsolatban valamivel ritkább, mint a mgh. + ny esetén (pl. a 482. atlaszlapon: J-6: komásszo, komásszony; J-ll: komasszo, komasszony, komaasszony; J-12: komaasszö, komaasszo, komaaszony; J-23: komámasszo, komámasszo, komámasszony, komaasszony stb.). Meg kell azonban jegyeznem, hogy a példák kis száma és kutatópontonkénti megoszlása miatt erről a jelenségről nem rajzolódik ki jól áttekinthető kép. Néhány kutatóponton a köznyelvi ó, ő, é és á helyén záródó típusú kettőshangzók figyelhetők meg. Ezeket az alábbi táblázatban foglaltam össze: A kutatópont Az ó helyén Az ő helyén Az é helyén Az á helyén megnevezése Ó" qp ő" Ő" a" á° Becske 1 0 0 2 0 0 0 3 0 Gyöngyöspata 55 7 2 66 7 2 27 0 0 Hort 3 0 0 0 0 0 0 15 0 Bátor 1 0 0 0 0 0 6 0 0 Verpelét 31 0 0 30 0 0 55 0 0 Jászfényszaru 0 0 0 1 0 0 0 1 0 Tiszakécske 0 0 0 0 0 0 1 0 0 Kiskundorozsma 0 0 0 0 0 0 0 0 1 A táblázatban nem szereplő kutatópontokon egyetlenegy diftongus sincs a nagy atlaszban. A fenti összesítés azt mutatja, hogy a vizsgálatra kiválasztott huszonkét kutatópont közül a kettőshangzók előfordulása lényegében a gyöngyöspatai és a verpeléti népnyelvben számottevő. Ezen két helyi nyelvjárásnak a környező táj szólásoktól való eltérése — különösen akkor, ha más sajátságokban is különbségek mutatkoznak — dialektológiai, esetleg településtörténeti szempontból is figyelmet érdemlő lehet. A magánhangzók hangszínbeli sajátságai közül az illabiális íi-zás jelensége és a köznyelvi á helyén jelentkező fonetikai változatok tartoznak a vizsgált kutató-