Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

sajátság belőlük hatolhatott volna be a soltvadkerti tájszólásba, feltehetően inkább az említett eredeti nyelvjárás maradványairól lehet szó ezekben az esetekben. 6. A helyszíni gyűjtés tapasztalatai. — Mivel a MNyA. anyaggyűjtése idején Kiskumajsán a 2. számú kérdőív adatait nem kérdezték ki, ezért fontos feladatomnak tartottam, hogy ezt a hiányt pótoljam. Végigkérdeztem továbbá a palóc kérdőívet is, és természetesen — mint mindenütt — magnetofonfölvételeket is készítettem. így újabb — viszonylag nagy mennyiségű — nyelvjárási anyag birtokába jutottam. A más-más módszerrel gyűjtött különféle nyelvjárási jelenségeket természetesen együttesen dolgoztam föl a helyszíni anyaggyűjtés tapasztalatainak összegzésében. Mind a korábbi szakirodalmi munkák, mind a MNyA. alapján nyilvánvalónak tűnt, hogy Kiskunmajsa palócos-jászos eredetű település. Amíg azonban a nagyatlasz adataiból csupán azt a következtetést lehetett levonni, hogy a lakosságnak valószínűleg kisebb hányada palócos-jászos gyökerű, addig a helyszíni gyűjtés anyaga azt a véleményt alakította ki bennem, hogy — bár a környező kiskunsági nyelvjárástípus vidékéről beköltözött népességgel is számolni lehet — a község XVIII. századi újratelepítésekor a palócos-jászos eredetű családok száma a más etnikai eredetű csoportokét jóval meghaladta. Ez a megállapítás összecseng a helytörténeti kutatások eredményeivel (vö. CSÍK ANTAL—KOZMA HUBA—TAKÁCS ANDRÁS: Kiskunmajsa története. Kecskemét, 1981.28-9). A helyszíni gyűjtéskor például a következő palócos-jászos nyelvjárási jelenségek, illetőleg adatok kerültek felszínre: — 1. Erős fokú illabiális é'-zés jellemző (pl. híves, kérdez, verés; stb.). — 2. Ujabb példák a be igekötő zárt é'-zésére (pl. bébőröddzik, befut; stb.). — 3. Kisebb mértékű zárt z'-zés (pl. kísik —késik, píz ~péz 'pénz'; stb.). — 4. Egy-két illabiális z'-ző (z-ző) szóalak is fölbukkan (pl. híves, kilső—külső és sitit). — 5. Szórványosan föltűnnek még — ritka változatként legalábbis — a tehén, vereb-féle szóalakok. — 6. Kisebb mértékű apalatális /-ezés jellemzi (góla, Karol; stb.). — 7. A főnévi igenév képzője az idősebbek nyelvhasználatában ritkán még -nyi, illetőleg -nya is lehet (innya, látnyi; stb.). — 8. Felszólító módban előfordulnak a taníjja típusú igealakok (fordíjja még, melegíjje föl; stb.). — 9. A nagyatlaszban meglevő ütte 'ütötte' rövid igealakra további példákat találtam (átköttük 'átkötöttük' és sününk 'sütöttünk'). A tájszók vallomása is palócos-jászos etnikumra utal. így például a 'kis szőlőfürt' jelentésű bénge és a csalán melletti változatként használt csana ~ csanya hangalakja is jellegzetesen palócos. Több olyan valódi tájszót is sikerült gyűjteni, amely szintén a palócos-jászos nyelvjárásokra jellemző. Ezek a