Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

rejlik, hogy a magyar nyelvjárások alaktani tekintetben kevésbé különböznek egymástól, mint hangtani téren. Ennek már csak következménye az, hogy a nagyatlaszban az elsődlegesen alaktani céllal összeállított térképlapok száma jóval kisebb a hangtani jellegű lapokénál, s így eleve kevesebb morfológiai sajátság kerülhet felszínre az anyaggyűjtés során. Az alaktani jellegű térképlapok anyagát áttekintve azt láthatjuk, hogy jó részük a vizsgált kutatópontokon nem mutat semmilyen eltérést (pl. a 914. térképlapon mindegyik kutatópontról a kötni szóalakot jegyezték föl, az 1000. atlaszlapon pedig mindenütt az ökrünk hangalakú szó fordul elő). Még ennél is több az olyan alaktani célú térképlap, amelynek anyagában az egyes nyelvjárások közötti különbségek lényegében véve hangtani eredetűek, ilyen pl. a 683. atlaszlap: E-17: szöBB, szöbb; E-18, E-19, F-24: szebb; E-20, F-ll, F-12, F-23, G-12: szöBB; F-3: szöbb, [szebb]; F-6, F-10, F-22, J-21, K-l, K-6: szöbb; G-13, K-7: széBB; K-5: szöbb, szebb; K-10: szebb, <széBB >; stb. Az alábbiakban azokat az alaktani jelenségeket veszem sorra, amelyek a vizsgált kutatópontok anyagában viszonylag jól megragadható különbségeket mutatnak annak ellenére, hogy általában — amint már említettem — kevés példát találunk rájuk a nagy atlaszban. Olykor ugyanis egy-egy archaikus adat is figyelmet érdemlő lehet. A szótövek vizsgálatát nagyban megnehezíti az a körülmény, hogy egyrészt viszonylag kevés a nagy atlaszban a figyelembe vehető morfémák száma, másrészt a meglevők többsége is csak csekély különbségeket mutat az egyes kutatópontok között. Gyakori jelenség, hogy ugyanannak az igének vagy névszónak több változata is használatos ugyanabban a helyi nyelvjárásban, vagy pedig egyáltalán nincs eltérés a vizsgált tájszólások között (pl. az 1006. térképlapon mindenütt a vödröt, illetőleg vedret változat szerepel, az 1032. atlaszlapon pedig mindegyik kutatóponton a madarat szóalak fordul elő). Az igetövek elemzése mutatja, hogy a hangzóhiányos (mássalhangzó-torlódásos) tőváltozata igék a Duna menti és a Baja környéki nyelvjárásokban valamivel ritkábban használatosak, mint a többi tájszólásban, pl. a 843. térképlapon: E-17: söprő, söpörsz; E-18: söpresz, söpresz, söpörsz; E-19: söpresz, söpörsz, <söprő>; E-20: söpresz, söpörsz, söpörsz; F-3: söpresz, söpörsz; F-6: söpresz, <söpressz>, söpörsz, <söprő>; F-10: söprő, söpörsz; F-ll, F-12, F-23: söpörsz, < söprő>; F-22, G-13: söpörsz; G-12: söpörsz, < söprol >; J-21: söpresz, <söpressz>, söpörsz; K-l, K-6: söpresz, söpörsz; K-7: söpresz; K-5: söpörsz, <söpresz>; K-10: söpresz, söpörsz, <söprő> stb. A névszó tövek viselkedése többnyire azonos a vizsgált kutatópontokon. A meglévő különbségek is csekélyek, és nehéz közöttük területi megoszlást találni, pl. az 1015. térképlapon: E-17: cukrot, <cukort>; E-18, F-3, F-6, F-10,