Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

A palatalizációhoz tartozó példákat az alábbi táblázatban összesítettem: A kutatópont megnevezése A fy-zés száma A gy-zés száma Az «y-ezés száma Makád 0 1 11 Bugyi 0 2 11 Gyón 0 0 5 Kunszentmiklós 0 0 3 Dunavecse 0 1 13 Dunapataj 0 2 11 Gerjen 0 0 15 Úszód 0 0 3 Fájsz 0 0 5 Szeremle 1 0 14 Ersekcsanád 1 2 16 Madaras 0 1 7 Kölked 1 0 16 Dávod 1 2 13 Nagykőrös 0 2 9 Izsák 1 1 11 Soltvadkert 0 0 6 Kiskunhalas 2 1 16 Kiskunmajsa 1 0 4 Mélykút 1 2 13 Amint a táblázat mutatja, a vizsgált kutatópontokon a palatális íy-zés és gy-zés — különösen az «y-ezéshez viszonyítva — eléggé szórványos jelenség. A kevés példa azonban nem jelentheti azt, hogy ezeket teljesen figyelmen kívül hagyjuk, lényegtelen adatnak tekintsük. Olykor egy-egy adat is figyelemre méltó lehet. Ilyennek vélem pl. a tükör régies, kihaló változataként följegyzett tyűkör szót Kiskunmajsa népnyelvében. Bár a palatális «y-ezésre több adat található a vizsgált kutatópontokon, a példák területi megoszlása miatt mégis nehéz településtörténeti szempontból számba vehető következtetéseket levonni. Az /ry-ezés előfordulása a Baja környéki tájszólásokban, valamint Gerjen és Kiskunhalas nyelvjárásában a leggyakoribb; viszonylag gyakori még Makád, Bugyi, Dunavecse, Dunapataj, Nagykőrös, Izsák és Mélykút tájnyelvében is, jelentkezése azonban szinte