Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

bevezetésben említett településtörténeti mozzanat következtében — Kiskunmajsa nyelvjárásában egyáltalán nem meglepő, a paiócos-jászos tájnyelvi sajátság továbbélésének számítható. További vizsgálódást kíván azonban — természetesen a több nyelvjárási jelenség együttes vallomásának figyelembevételével — annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon miért olyan gyakori az illabiális e előfordulása az ö rovására Bugyi, Gyón, Madaras, Dávod és Mélykút népnyelvében. b) A többi labiális-illabiális megfelelésre kevés adatot találtam a nagyatlasz anyagában. Az ide tartozó példák számát a következő táblázat tartalmazza: A kutatópont megnevezése i: ü é: ű ü:i Makád 0 0 5 Bugyi 0 0 5 Gyón 0 0 3 Kunszentmiklós 0 0 3 Dunavecse 0 0 3 Dunapataj 3 2 2 Gerjen 3 1 2 Úszód 2 0 2 Fájsz 3 0 2 Szeremle 3 1 3 Érsekcsanád 3 1 2 Madaras 4 1 2 Kölked 2 2 6 Dávod 4 1 1 Nagykőrös 1 2 2 Izsák 0 2 3 Soltvadkert 0 0 2 Kiskunhalas 0 1 4 Kiskunmajsa 2 2 2 Mélykút 2 2 2 A táblázat adatai azt mutatják, hogy a labiális w-zés és w-zés, illetőleg az illabiális /-zés esetei annyira csekély számúak, és kutatópontonkénti megoszlása is olyan, hogy ezekből igazán nehéz biztos következtetéseket levonni, pl. a 225. térképlapon: E-17: fésű, fésű; E-18, E-19, E-20, F-6, F-ll, F-12, F-22, F-23, G-13, K-5: fésű; F-3, F-10: fésű; G-12: fésű, <fűsű>, <fősű>: J-21: fésű,