Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája
Bizonyítja ezt az a tény is, hogy újból a ház alelnöke, só't Khuen bizalmasa lett. Néhány hónap eltelte után azonban tapasztalhatta, hogy a Munkapárttal is törököt fogott. Nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a várakozásával ellentétben a Tisza-csoport — noha egyelőre még csak a háttérből — határozza meg a párt arculatát: a választójogi reformról még csak szó sincs, a véderőtörvény megszavaztatásának — amivel Ő is egyetértett — van minden alárendelve. A véderőtörvény támogatása és a pártegység kívánalma miatt végül választójogi elképzeléseinek „átütemezése" mellett döntött. Rendkívül élesen támadta Justhot, aki az általános, egyenlő és titkos választójog megalkotásától tette függővé a normális parlamenti viszonyokat. Ellenkező esetben a költségvetés és a kormány egyéb javaslatainak obstrukciós megakadályozását helyezte kilátásba. A véderőtörvény kapcsán volt pártvezérével, Andrassyval — akit Justhtal ellentétben továbbra is tisztelt — szintén ellentétbe került. A hatvanhetes Andrássy felmelegített katonai követeléseivel támadta a javaslatot, oly elszántan, hogy a függetlenségiek obstrukciós terveivel is egyetértett. A pártközi megbeszélések és „béketárgyalások" eredményeként a véderőtörvény napirendre tűzéséig tárgyalóképes maradt az országgyűlés, ekkor azonban teljes erővel kitört az obstrukció. Návay Lajos kezdettől fogva a „békés kivárás" taktikáját propagálta, ami véleménye szerint az ellenzék kifulladásához és tőle a közvélemény elfordulásához vezetne. Az erőszakot, a házszabályok megsértését nem tartotta célravezetőnek, mert az szerinte a közvéleményt könnyen az ellenzék pártjára állíthatná. A Tisza-csoport viszont az erőszakos fellépés mellett kardoskodott, bár a végrehajtás terén még óvatos volt, hiszen élénken élt még az emlékezetben 1904 balul sikerült akciója. Mindenesetre azt elérték, hogy az ellenzék képviselőházi játékszerévé váló Berzeviczy Albert elnök leváltása — Khuen egyetértésével — napirendre került. Tisza házelnökségét viszont még legközvetlenebb hívei sem tartották időszerűnek. 64 így került előtérbe Návay Lajos, aki Khuennek és Tiszának is megígérte, hogy megválasztása esetén Berzeviczynél szigorúbban alkalmazza a házszabályokat, s ha ez nem lenne elegendő az obstrukció visszaszorítására, úgy bármikor átadja a helyét Tiszának. A Tisza házelnökségétől tartó ellenzék, miután beletörődött Berzeviczy lemondásába, elfogadta Návay jelölését, akiről tudni vélték, hogy mindenképpen a házszabályok keretén belül marad. Meglepetést keltett ellenzéki körökben székfoglaló beszédének erélyesebb hangvétele, melyben a házszabályok obstrukcióellenes lehetőségeinek kiaknázását jelölte meg elnöklése kiindulópontjának. 65 A beszéd után Andrássy felkereste és közölte vele, hogy az ellenzékre nagyon rossz benyomás tett, mivel nem ígérte meg, hogy Berzeviczy szellemében fog elnökölni, sőt azt a gyanút keltette, hogy akár az ellenzék letörésére is vállalkozna. Návay ez utóbbit erélyesen visszautasította, fenntartotta viszont szuverenitását Berzeviczy szellemétől: „...nem csak személyi csere volt az, amikor én lettem Berzeviczy utódjává... Nem csak a fegyverszünet folytán lettem a ház elnökévé, lettem volna amúgy is, hogy némileg több élelmességgel és energiával próbáljam meg az ellenzék sakkbantartását, azaz mintegy átmenetet képezzek a puha és alkalmatlan Berzeviczytó'l Tisza általam egy időre visszaszorított erőszakos rendszabályai felé" — írta naplójában. 66 •
