Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

ból feltámadó 67-esek gratuálációját megköszönni a közös bank privilégiumának meghosszabbítását szabályozó törvényjavaslat elfogadása alkalmából. [...] Mint az már ilyenkor rendesen szokás, a két hónapig tartó bankvitában kifáradt ház most nagyon könnyen vezethető'. Sokan, így Berzeviczy és Kabos is tartottak attól, hogy a rendes évi újoncmegajánlás körül ismét hosszabb, esetleg 3 hétig is tartó vita fog keletkezni és ezért kellemes volt a meglepetésük, amidőn az erre vonatkozó vita 3 ülést sem töltött be egészen, úgyhogy már ma (márc. 10-én) az újonclétszám megállapításáról, valamint az évi újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat is tető alá került és így a költségvetés tárgyalását márc. 13-án megkezdjük. * Justhék most megint a radikális jelszavak hangoztatásától várják pol. feltámadásukat és már most is a vörös zászló híveinek támogatásától várják hamisítatlan nemzeti politikájuk győzelmét. Fennen hirdetik, hogy a véderő reformról addig szó sem lehet, amíg az alkotmány sáncai ki nem bővíttetnek, hogy helyt foglaljanak a nemzet tanácsában azok, akiknek anyagi érdekét és megélhetését végveszéllyel fenyegeti a militarizmus molochja. Előbb tehát meg kell csinálni az általánosság, egyenlőség és titkosság alapján az új választási törvényt, hogy ennek alapján választandó ház csakugyan a nép nevében dönthesse el, vajon hozzájárul-e a súlyos anyagi terhekkel összekötött katonai reformokhoz, így akarják Justhék a „iunctimot" felállítani a császár akarata és a nép akarata között és már most is felhívást intéztek az ált., egyenlő és titkos választói jog híveihez, hogy a legszélesebb körű agitációban jöjjenek segítségére annak a pártnak, amely mindenkor kész volt(?) elveiért a legszélsőbb küzdelmet önzetlenül megvívni. A Népszava természetesen honorálta a t. Justh párt ezen proklamációját és kilátásba helyezte a vidék és különösen a főváros utcáinak mozgósítását. így kilátás van arra is, hogy Justh esetleg fáklyásmenetet is kap. A „testvér függetlenségi" párt megirigyelte Justhék „sikerét" és ma Kossuth apánk pártja is megnyilatkozik oly formán, hogy előbb meg kell csinálni a széles alapon nyugvó választói reformot — esetleg a titkosság alapján is — és csak azután, azaz a már megejtett új választások után szabad a véderő reformjához nyúlni, mivel a mai parlament erre a reformra — Kossuth apánk szerint — nem kapott a nemzettől felhatalmazást. Feltűnő Kossuthék állásfoglalása azért, mert tudvalevően ebben a pártban foglalnak helyet azok az agrár-konzervatív elemek, kikre Andrássy is úgy nézett, mint „kedves fogadott gyermekeire", akikben a maga jövőjének reményét látta olyképpen, hogy majd ha a választói reform napirendre kerül és a munkapártban beáll a szakadás, majd egyesülni fognak Tiszával az ő hívei és a Kossuth párt +néppárt. Úgy látszik, A. ismét „elszámította" magát, illetve félreismerte az embereket, amidőn feltette Kossuthékról, hogy ők valami olyasmire fogják magukat elhatározni, ami a „piac és az utca" népszerűségét tőlük elfordíthatná. Igaz, hogy Kossuthék circumspektusabban nyilatkoznak, így pl. a titkosságról is