Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

és ne mérgesítse el az alapjában jelentéktelen kérdést. Khuen hajlott ezekre a szavakra és a nyílt ülésen leadott deklarációjával az ellenzéket is megnyugtatta. Andrássy „békító"' szerepét többen hírül hozták nékem, só't egyes lapokban erről említés is történt. Annál nagyobb volt meglepetésem, hogy egy rövid félórával később Andrassyval ebédelve azt kellett hallanom, hogy „bizonyos nagy gyengeség és meghátrálás volt Khuen részéről, hogy újra felszólalt, ő t.i. Andrássy ilyen engedményt soha nem tett volna." Az eset önmagát illusztrálja és bővebb magyarázatot csakugyan nem igényel. A másik eset kapcsolatos azzal a támadással, amelyet Lukács intézett (febr. 9-én) a volt koalíció 48-as miniszterei ellen azért, hogy a bankkérdésben nem öntöttek tiszta bort a nemzet poharába, s hogy pl. Kossuth még akkor is hirdette az önálló bankhoz való feltétlen ragaszkodását, amidőn már megelőzően az 1907. évi kiegyezés kapcsán a közös bank privilégiumának magújítását vagy legalábbis ennek komoly megkísérlését (az osztrákokkal szemben) lepaktálta. Egy folyosói beszédet hallottam Andrássy és Rosenberg között (egyébként a febr. 11-iki ülésen Andrássy ezt megismételte), melynek folyamán Andrássy tagadásba vette a Lukács által felhozott ténynek a valódiságát, és tagadta, hogy lenne oly titkos megállapodás, amely Kossuthot annyira megkötötte volna, hogy „cum bona fide"

90 nem is agitálhatott tovább az önálló bank felállítása mellett pro anno 1911. Hát lehetnek hibáim és fogyatkozásaim, de jó emlékezőtehetségem van, így hát teljesen bizton emlékszem, hogy Andrássy 1909. január 6. vagy 7-én egy alkalommal, amidőn az esti órákban nála Budán voltam (hogy a „Ne temere"

91 ügyében a megyénél elfoglalt és a néppárt által sérelmezett álláspomtomat kifejtsem), az általános politikai helyzetről, illetve az akkor már „krízisszerűen" előtérben álló bankkérdésről beszélgetve erősen kikelt Kossuth ellen és főleg kritika tárgyává tette Kossuth 1909. jan. 1-én párthíveihez (betegágyából) intézett beszédét, melyben a leghatározottabban hirdette ragaszkodását az önálló bankhoz és mindenképpen azon volt, hogy Justh által (ki szintén beszélt) ne engedje magát túllicitáltatni. Erre a beszédre való közvetlen vonatkozásban mondotta Andrássy, hogy igazán csodálja Kossuth bátorságát, aki tájékozva van a kiegyezés megállapodásairól, hogy miként meri ma is az önálló bankot pro anno 1911. hirdetni, amidőn Kossuth is tudhatja, hogy annak az elvnek a megvalósítása, melyre népszerűségét építi, milyen materiális és formális akadályokba ütközik. Én azt hittem, hogy Andrássy a kiegyezéssel kapcsolatos ú.n. „Benedikt-féle" formulára

92 alludál és ezért erre tettem megjegyzést. Mire Andrássy k.-belül ezeket mondotta: „ha még csak erről volna szó, de hisz van még egy titkos megállapodás is, amelyben az osztrák kormánnyal szemben kezességet vállaltunk (vagy vállaltak?), hogy a közös bank privilégiumának meghosszabbítására fogunk törekedni, mégpedig e kezesség oly mérvű, hogy őszintén csodálja Kossuth bátorságát, hogy nem fél attól, miszerint az Ő hozzájárulásával létrejött és kötelező megállapodásra hivatkozva osztrák részről majd egyszer kimutatják, miszerint az önálló bank felállításának hangoztatása Kossuth részéről mily frivol játék." K.belül ez volt Andrássy eszmemenete, a lényeget illetőleg azonban kész vagyok bármikor esküvel megerősíteni, hogy A. épp a „titkos meg-