Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

érzés tiszta kifejezését. Az utóbbi évek szomorú tapasztalatai, bár látszólag kijózanítólag hatottak (választások eredménye), ámde azért az ósdi gravaminális politika ma is „szalon és kaszinó képes", míglen a „mungók" a vérbeli urak részéről (na meg a vérbeli „úri kullancsok" részéről is), másodrendű hazafiakként traktáltatnak. A sajtó túlnyomó része is ezt az álláspontot képviseli, egyszóval az utóbbi évek perturbációi,

76 ellentmondó emlékei és tanulságai ma is éreztetik hatásukat, és kedveznek annak a kuruckodó jelszópolitikának, amelynek kudarcát pedig már átéltük. Mindezeket átgondolva kétségtelenül helyesebben cselekedett volna a miniszterelnök, ha a kommüniké közzétételétói tartózkodott volna, már azért is, mert ezzel elejét vette volna annak az „olcsó és feleló'sségnélküli hazafiaskodásnak", mely fájdalom, annyi kiválónak nevezett politikusunk kedvenc foglalkozása. Napokig fújdogált a nemzeti „műfelháborodás" szele, a sajtó egyes orgánumai (elsősorban persze a Magyar Hírlap) mindent elkövettek, hogy a „szélből vihar legyen" és csakhamar megindultak a jóslatok a képviselőházban várható „nagy viharok tárgyában". Ugrón Gábor és Polónyi voltak a legádázabbak. Ugrón a nemzet arcába vágott ostorcsapásról beszélt (persze a kávéházban), melyet keményen meg kell torolni. A képviselőház első ülésén (jan. 3-án)

77 napirend előtti felszólalás v. sürgős interpelláció alakjában akarták a nagy sérelmet szóvátenni, persze hogy csak akarták, mert mire eljött a várva várt jan. 3-a, a szenvedély lelohadt, győzött a higgadt belátás és a fórumon egyetlen egy szó sem esett arról, ami néhány napig állítólag az egész nemzeti közvéleményt izgatta. [...] A bankvita első napján (jan. 11-én) felszólalt a nagy vezér Kossuth Ferenc és beszéde elején egyenesen felkínálta a Justh-pártnak a véd- és dacszövetséget azzal, hogy Ő „hajlandó elfeledni és megbocsátani (ezt persze csak gondolni merte) a múltak sérelmeit, mert ott, hol az ország függetlenségének biztosításáról van szó, ott különbség függetlenségiek között nem lehet." Ja persze, ma már K. is belátja, hogy az ő „gyakorlati (értsed: oportunus) függetlenségi taktikája" épp úgy csütörtököt mondott a hatalom elnyeréséért és biztosításáért folyó harcban, mint Justhék radikalizmusa, mint ellenzékieknek pedig semmi szükségük a gyakorlatiasnak elnevezett lemondó politikára. Ez az erkölcsös felfogás vezette egy útra vissza azokat, akik másfél év előtt elváltak azért, hogy lehetőleg a másik letörésével a maguk számára biztosítsák a hatalom kizárólagos birtoklását. A nemes frigynek nem is lehetett méltóbb szószólója Polónyi Gézánál, aki ezzel ismét érdemekt szerzett magának arra a nem várt eshetőségre, ha ismét feléledne „a hazájukért aggódó őrszem politikusok"

78 boldog korszaka. Csanád megyében jan. 9-én volt a különböző vármegyei albizottságok (közig, bizottság, központi választmány, állandó választmány stb.) megalakítása, azaz erőpróbája a közgyűlés politikai pártjainak. Úgy a mi pártunk, mint Justhék is teljes felvonulást rendeztünk és az eredmény számításunkhoz képest a mi javunkra esett. Az alig egy év előtt hatalmas Justh vereséget szenvedett az