Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

érzés tiszta kifejezését. Az utóbbi évek szomorú tapasztalatai, bár látszólag ki­józanítólag hatottak (választások eredménye), ámde azért az ósdi gravaminális politika ma is „szalon és kaszinó képes", míglen a „mungók" a vérbeli urak részéről (na meg a vérbeli „úri kullancsok" részéről is), másodrendű hazafiak­ként traktáltatnak. A sajtó túlnyomó része is ezt az álláspontot képviseli, egy­szóval az utóbbi évek perturbációi, 76 ellentmondó emlékei és tanulságai ma is éreztetik hatásukat, és kedveznek annak a kuruckodó jelszópolitikának, amely­nek kudarcát pedig már átéltük. Mindezeket átgondolva kétségtelenül helyesebben cselekedett volna a mi­niszterelnök, ha a kommüniké közzétételétói tartózkodott volna, már azért is, mert ezzel elejét vette volna annak az „olcsó és feleló'sségnélküli hazafiaskodás­nak", mely fájdalom, annyi kiválónak nevezett politikusunk kedvenc foglal­kozása. Napokig fújdogált a nemzeti „műfelháborodás" szele, a sajtó egyes or­gánumai (elsősorban persze a Magyar Hírlap) mindent elkövettek, hogy a „szélből vihar legyen" és csakhamar megindultak a jóslatok a képviselőházban várható „nagy viharok tárgyában". Ugrón Gábor és Polónyi voltak a legádá­zabbak. Ugrón a nemzet arcába vágott ostorcsapásról beszélt (persze a kávé­házban), melyet keményen meg kell torolni. A képviselőház első ülésén (jan. 3-án) 77 napirend előtti felszólalás v. sürgős interpelláció alakjában akarták a nagy sérelmet szóvátenni, persze hogy csak akarták, mert mire eljött a várva várt jan. 3-a, a szenvedély lelohadt, győzött a higgadt belátás és a fórumon egyetlen egy szó sem esett arról, ami néhány napig állítólag az egész nemzeti közvéleményt izgatta. [...] A bankvita első napján (jan. 11-én) felszólalt a nagy vezér Kossuth Ferenc és beszéde elején egyenesen felkínálta a Justh-pártnak a véd- és dacszövetséget azzal, hogy Ő „hajlandó elfeledni és megbocsátani (ezt persze csak gondolni merte) a múltak sérelmeit, mert ott, hol az ország függetlenségének biztosítá­sáról van szó, ott különbség függetlenségiek között nem lehet." Ja persze, ma már K. is belátja, hogy az ő „gyakorlati (értsed: oportunus) függetlenségi tak­tikája" épp úgy csütörtököt mondott a hatalom elnyeréséért és biztosításáért folyó harcban, mint Justhék radikalizmusa, mint ellenzékieknek pedig semmi szükségük a gyakorlatiasnak elnevezett lemondó politikára. Ez az erkölcsös felfogás vezette egy útra vissza azokat, akik másfél év előtt elváltak azért, hogy lehetőleg a másik letörésével a maguk számára biztosítsák a hatalom kizáróla­gos birtoklását. A nemes frigynek nem is lehetett méltóbb szószólója Polónyi Gézánál, aki ezzel ismét érdemekt szerzett magának arra a nem várt eshetőség­re, ha ismét feléledne „a hazájukért aggódó őrszem politikusok" 78 boldog kor­szaka. Csanád megyében jan. 9-én volt a különböző vármegyei albizottságok (köz­ig, bizottság, központi választmány, állandó választmány stb.) megalakítása, azaz erőpróbája a közgyűlés politikai pártjainak. Úgy a mi pártunk, mint Jus­thék is teljes felvonulást rendeztünk és az eredmény számításunkhoz képest a mi javunkra esett. Az alig egy év előtt hatalmas Justh vereséget szenvedett az

Next

/
Thumbnails
Contents