Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
nyosodni. Wekerlét illetőleg a terv már egyszer felmerült és akkor Apponyi volt a szószólója, ő volt az, aki amellett volt, hogy a besztercebányai kerületet arra az esetre, ha arról Csernyi lemondana (ami utóbb nem történt) W.-nek kellene átengedni. Részemről oly nagy és változhatatlan tisztelettel viseltetem Wekerle iránt, hogy a parlamentbe való bejöveleiét mindenképp csak örömmel üdvözölném (persze a munkapárt többsége nem így gondolkodik). Az időközi választások különben kedvezően végződtek, így pl. tegnap (dec. 14.) jelöltünk, Széchenyi Emil, nagy és fényes győzelmet aratott Esztergomban a ptk. 74 Szemere Miklós felett, dacára annak, hogy ezúttal nem a mungó volt az, aki itatott, korrumpált és vesztegetett. Ami pártunkban a lappangó ellentétek mind ez ideig békében megférnek egymás mellett és úgy hiszem, hogy mindaddig, amíg a véderőtörvény tető alá nem kerül, jelentősebb eltolódások nem is várhatók. A választói jogban azonban az ellentétek ma is fennforognak, mert hisz azt kiegyenlítésnek mégsem nevezhetem, hogy nem veszekszünk, mert nem beszélünk róla! Egyszer majd mégis kell e reformról beszélnünk és akkor igen valószínű, hogy az ellentétek — ha nem is mindenben áthidalhatatlanul — kifejezésre fognak jutni. Addig is Tiszát mindinkább környékezik az agrár-konzervatív elemek és habár T. tiltakozik is az ellen, hogy benne mást, mint egy „becsületes meggyőződésű földbirtokost" lássanak, tiltakozik az „egyoldalú agrár" jelző ellen, ámde T.-ban a konzervatív-junker hajlamok mindinkább kidomborodnak, úgyhogy valószínű, miszerint, ha egyszer komolyan fogják a „progresszív liberális" politikát inaugurálni, 75 úgy Tisza lesz ennek a politikának a legvehemensebb ellenzője egy konzervatív-agrár színezetű blokk élén. Ezek ma csak kontúrok, de ha nem csalódom, úgy az események evolúciója meg fogja hozni a kialakulás magvát is. A mai Tiszában senki sem láthatja már Magyarország szabadelvű politikai irányzatának a letéteményesét. Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt a kormány arra határozta el magát, hogy mégis beterjeszt egy törvényjavaslatot a bankkérdésnek provizórikus jellegű rendezése tárgyában azért, hogy a bank-privilégium lejárta egy törvényileg rendezetlen állapotot ne találjon. E provizórium (a status quo változatlan fenntartása) 1911. febr. 15-ig tartott volna. Az impulzust ezen ideiglenes rendezéshez az osztrák kormány adta, mivel tekintettel az osztrák kormány lemondására, a bankjavaslat tárgyalása január l-ig ott nem volt foganatosítható. Ezért az osztrák kormány a budget provizórium törvényébe egy szakaszt illesztett, amely azon feltétel alatt, hogy Magyarország egy hasonló törvényes intézkedést hoz — az 1911. január 1-ével lejárandó bankszabadalmat 1911. febr. 15-ig meghosszabította. A magyar kormány szívesen hozzájárult ahhoz, hogy ily formán legalább kísérlet történjék a bank „ex-lex" elkerülésére, mivel tekintettel az idő rövidségére kizártnak látszott a javaslat letárgyalása. Ezt különben már jóval előbb is sejteni lehetett, és Őszintén szólva ha már provizóriummal akartak operálni, úgy kár volt a dologgal ily sokáig várni, hogy már a provizóriumból sem lehetett semmi. Az ellenzékben ugyanis megvolt a hajlandóság arra, hogy a kormányt a terminus rövidségénél fogva kibojkottálják. Ez a hajlandóság pedig nagyon is megvolt, hisz mint már megjegyeztem, Justh például azt képzelte,
