Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
javaslat körül. Plósz Sándor megérte azt a nagyon is kiérdemelt dicsőséget, hogy hosszú, tudományos célokat szolgáló munkálkodása legbecsesebb gyümölcsét — a polgári perrendtartást — mint az igazságügyi bizottság eló'adója a ház elé terjeszthette. A ház szép és a pártoskodás által széttagolt társadalmunkban felette ritka egyhangú ovációban részesítette a kitűnő' tudort és rokonszenves embert akkor, amidőn javaslatát az igazságügyi bizottság nevében szerény szavakban elfogadásra ajánlotta. Idáig nem is lett volna semmi baj, ha e javaslat egyes intézkedései irányában ne támadt volna fel az ellentét, amely a merkantilistákat az agrároktól — immár az egész világfelfogásban — teljesen elválasztja. Mihelyt arról van szó, hogy erről lehetne az agrárérdekek szempontjából is beszélni, mindjárt kész vannak a merkantilisták, hogy a maguk osztályfelfogásával neki rontsanak az agrároknak, s hogy az agrár-klerikalizmus veszélyét hirdessék mindaddig, míg sikerült a közvélemény egy részét ily irányban befolyásolniuk. Persze, hogy az agrárok is hasonlóképp járnak el és nekik már „ab ovo" gyűlöletes minden rendszabály, minden intézkedés, amely a kereskedelem érdekeivel számolni látszik, és amely intézkedésekben a telivér agrárok nagyon is hajlandók a zsidók és a szabadkőművesek bűnös és nemzetrontó machinációit látni. Tegnap még a húsdrágaság körül folyt az ádáz csatározás, tegnap még az agrár nagyurak azzal vádolták a „kevésbé tehetős" fogyasztókat, hogy azért panaszkodnak a drágaságra, mivel a szabadkőművesek zsoldjában állanak, ma már a kereskedők reakcionárius tendenciákkal vádolják a polg. perrendtartásról szóló t. javaslatot, amiért a felperes (hitelező) kereskedők bírói illetékességére nézve nem kívánja a kereskedők azon privilégiumát fenntartani, hogy igazolt rendelés és az árunak rendelés alapján igazolt elküldése esetén a bírói illetékesség nem az alperes lakhelye, hanem a kereskedő (hitelező) lakhelye szerint állapíttatik meg. Tagadhatatlan, hogy sok visszaélés történt különösen a megrendelések gyűjtése által, miáltal gyakran megesett, hogy az utazó ügynökök, visszaélve a rendelők tudatlanságával, őket mintegy akaratuk ellenére is üzletek megkötésére csábították, sőt megtörtént azt is, hogy az árukat egyszerűen az „áldozatok" nyakára küldöttek, nemfizetés esetén pedig, egyszerűen bepörölték a „vevőket" (adósokat) a cégük illetékességi bíróságánál (pl. Budapesten a dorozsmai parasztot), aminek azután legtöbb esetben az lett az eredménye, hogy az alperes a tárgyaláson meg nem jelenvén, adóst egyszerűen elmarasztalták. [...] A támadás tulajdonképpeni gócpontja a Néppártban keresendő, ott, hol mindig készen vannak az alattomos, célzatokban gyanúsító és alacsony eszközökkel dolgozó támadásokra. Kezdettől fogva különös gyűlölttel viseltetnek az igazságügyminiszter személye iránt, akiben a „gonosz indulatú" szabadkőművesek expozitúráját látják a jámbor életű és keresztény?? lelkületű Molnár János apát és társai. Spiritus rektora a társaságnak Polónyi Géza, aki ma vezérszelleme mindazoknak, kik az ú.n. „zsidóellenes" irányzat lelkes apostolai. Keresztény morálról, polgári tisztességről, szociális érzékről ez az úr tart előadásokat, ez az úr, akinek pályafutása minden időkre szomorú bizonyítéka marad annak, hogy jelenlegi közéletünkben mily kevés az igazi morál, mily idegen fogalom a komoly tisztesség. De a kaszinóbeli és parókiabeli gentlema-
