Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
szerb koalíció megbontásával (a radikális elemek kizárásával) magának egy „kormányképes többséget" szerezzen, valószínű, hogy a választások által meggyengített koalíciónál ez a bánnak jobban fog sikerülni, mint a többségi mivoltában beképzelt koalíciónál. Igaz, hogy a bánnak nincs többsége, de a koalíciónak sincs, így tehát a hatalmat egyik is, másik is csak úgy gyakorolhatja, ha egészében v. részeiben szövetkezve a többi (Starcsevics, haladó keresztényszocialista stb.) csoporttal szemben a többséget képviseli. Kétségtelen, hogy a választások végleges eredményt még nem jelentenek, mindazonáltal a végleges eredmény elérését valószínűbbé teszik, mint annak előtte volt és ebben rejlik határozott sikerük. [...] Khuen vasárnap (október 30-án) audiencián volt, hogy a korona előtt is kifejtse, miszerint a magyar kormány a készfizetés előzetes rendezéséhez feltétlenül ragaszkodik, oly annyira, hogy ha ebben a kérdésben eredményt elérni nem tudna, úgy kénytelen volna ebből a szükséges konzekvenciákat (lemondás) levonni. Khuen audienciája után Bienerth osztrák miniszterelnök audienciája következett. Lukácsot is felhívták Bécsbe, hogy a kormányok a közvetlen tárgyalások fonalát (a Felség kívánságához képest) újból felvegyék. Ezen hírek alapján a helyzet ma (nov. 1-én) kevésbé feszült, mint volt 2 nap előtt, ámbátor kedvező fordulatról ma még korai volna beszélni, tekintve főleg az osztrák parlamenti körökben tapasztalható „hagyományos" rosszindulatot. Részemről azonban nem tudom hinni, hogy ebben a kérdésben komoly krízis következzék, mivel a mostani viszonyok között egyenesen a józan politikai ésszel lenne ellenkező, ha csak némileg konszolidálódni kezdő viszonyokat újból felborítanák — egy formula (mert ma többről nincs szó) kérdéséért. A magyar kormány a lényegben nem engedhet, ez oly kézenfekvő dolog, hogy bővebb magyarázatot nem igényel az előtt, aki pol. viszonyainkban csak némiképp is járatos. [...] A készfizetések felvételének rendezése körül még néhány napig folytak a csatározások a kormány és az ellenzéki sajtó között. Az „Est" című lap leleplezéseket hozott a koalíciós kormány által megkötött vám- és kereskedelmi szerződést illetőleg, illetve az ezen szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokról. Utalt egy titkos megállapodásra, mely amellett bizonyítana, hogy a koalíciós kormány egyrészt sohasem vette túlságosan komolyan az önálló bank felállítására vonatkozó függetlenségi nyilatkozatokat (amelyekben tudvalevőleg Kossuth F. is részes volt), hogy másrészt a készfizetések felvételét illetőleg nem volt valami túlságosan elszánt, ellenkezőleg, hogy itt is kereste a további megélhetés posszibilitásának a „titkos" biztosítékát. Ezen kétségtelenül maliciózus és tendenciózus híradás bősz válaszadásra késztette a koalíciós időszak kedves emlékén még mindig kérődző hazafias lapokat, melyek között persze ismét elől járt a nagy tekintélyű „Magyar Hírlap". A támadások erről az oldalról is éppoly esetlenek és mit sem bizonyítók voltak, mint a másik részről, és csak annak bizonyítékát adták, hogy a „bellum omnium contra omnes" 51 ma is nemzeti sajátosságaink feltűnő jelenségei között szerepel, s hogy e tekintetben legalább igazán hűek maradtunk eddigi felfogásainkhoz. Hogy cui prodest? — erre is megadhatná válaszát a történelem, mely a nemzeti visszavonás és kölcsönös meghasonlás káros eredményeinek nem egy tanulságos példáját nyújtja.
