Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
annál könnyebben, mennél nagyobb volt a tudatlanság a közgazdasági kérdések matériájában azoknál (Justh és társai), akikkel tárgyalt. [...] Az Andrássy-program végleg megbukott és a kísérlet Justhékkal folytatódott mindaddig, amíg Justh mondhatni az utolsó percben rájött arra, hogy a bibliai fügefalevél sem fog rendelkezésére állani, hogy nyilvánvaló becsapását palásoltja. A hős kuruc ébredése azután végetvetett az egykori koalícióban levő politikusokkal hónapok óta eredménytelenül húzódó tárgyalásoknak, és a Lukács-féle átmeneti minisztérium Tisza által tönkretett intermezzója után következett Khuen előtérbelépése, azaz kezdete annak a politikának, melynek eredményességét ma már senki sem tagadhatja. [...] Tisza egyenesen orránál vezette a jó Ducit, hitegette, altatta, nyugtatta mindaddig, amíg Khuen épp az Alkotmánypárt se hideg se meleg taktikájának ügyes kihasználásával állásában úgy-ahogy megmelegedett, és amidőn a ház elnapoltatása után Andrássy végre is nem tudott egybet határozni, mint a politikai programja meddőségének nyílt beismerésével pártját feloszlatni és néhány intimusa társaságában a Nemzeti Kaszinó „várótermébe" visszavonulni. A katonai programról ezidőtájt nem sok szó esett, hisz ha esett volna, úgy ennek mégiscsak a pártkörben, a párt élete, vagy halála felett döntő konferenciákon lett volna helye. Amire azonban Andrássy és intimusai bizton vártak, az a választási kudarc lett volna, amelyet Khuenék számára elkerülhetetlennek tartottak. E tekintetben a júniusi választások Andrássyékra még nagyobb vereséget és csalódást jelentettek, mint a megtizedelt függetlenségiekre. A választások eredménye váratlanul erősítette a kormány helyzetét és ezzel függetlenné is tette mindazokkal szemben, kik csakis „reservatio mentalis-sal" 40 siettek volna segítségére. [...] Andrássy elvi különállásának második indokául a választási reform kérdését hozza fel. Itt jobban értem Andrássyt, elvégre kidolgozott egy nagy javaslatot, amelynek gerincét az ún. pluralitás alkotta. Az én nézeteim ismeretesek a pluralitást illetőleg, hisz feljegyzéseim tanúskodnak arról, hogy milyen küzdelembe került az Alkotmánypárt „krédóját" magamévá tenni, ha mindjárt csak ideiglenes formában is. Andrássy azonban minden bizonnyal ebben látja a választói reform egyik legfőbb erősségét és ha tévesen is, de kétségtelenül nem ötletszerűen, hanem hosszabb tanulmányozás után jutott el ahhoz az eredményhez, amely a pluralitásban talált kifejezésre. A mai kormány kezdettől fogva határozottan a pluralitás ellen foglal állást, amint ezt a múlt napokban is Hieronymi nyomatékosan kijelentette, érthető, hogy Andrássy e tekintetben nem érthet egyet a mai kormánnyal. Más kérdés azonban, hogy taktikai szempontból indokolt-e ezen elválasztó vonal merev felállítása és nem volna-e indokoltabb, ha dogmatikus álláspontjának enyhítésével Andrássy csak azt tartaná fenn, hogy a kormány által előterjesztendő javaslat felett annak idején szigorú kritikát fog gyakorolni. Ez talán jobban megfelelne a kérdés reális vonatkozásainak, amennyiben mégsem hihetem, hogy Andrássy általában a pluralitásban látná a választói jog csodaszerét, holott a pluralitás nem egyéb, mint legjobb esetben is csak egy elfogadható és speciális helyzetünk által indokolható expediens a választói jog túlzásainak enyhítésére. E tekintetben jóval nehezebb volt a régi kormány helyzete, mint a
