Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
kezdetét vette, amidőn tehát már félős volt, hogy a koalícióban nem lesz meg a kellő harmónia ahhoz, hogy ezen nehéz és nem minden részletében népszerű reformot megoldhassa. Ezen szempontok irányították Andrássyt abban, hogy nem kívánta törvényjavaslatának bizottsági tárgyalását sem, hanem 1908. december havában egy olyan program kidolgozásán fáradozott, mely biztosította volna a fúziót a Függetlenségi Pártnak akkor még többségben levő (vagy legalábbis többségben levőnek vélt)ún. Kossuth-féle árnyalatával+Néppárt. (Hisz Andrássy egyik fo kedvence a klerikális Rakovszky volt, aki bele is kapaszkodott az életmentő horgonyba.) Ez utóbbitól eltekintve talán helyes volt Andrássy taktikája, bár szerintem a Függetlenségi Párt elemeivel békés együttlétet bajos lett volna teremteni és továbbnyargaltunk volna a jelszavak útvesztőjén, amint ez már a „hamiskás" címben is — 48-as Alkotmánypárt — kifejezésre jutott volna. Bárhogyan lett volna, mindez csak feltevés, mivel a tény az, hogy Andrássy taktikája nem sikerült. Hogy ennek a sikertelenségnek mi volt az oka, vajon a nemzeti követelésektől elzárkózó udvari politika bizalmatlansága-e, avagy a mindinkább erősbödő Justh-frakció észnélküli bank-agitációja-e, amely ezen időben minden vívmányt, amely nem az önálló bankot hozta, lehengerelni jónak látta: bizton nem tudom. Tény, hogy Andrássy katonai programja, bár a Justhékkal mindinkább meghasonlott Kossuth árnyalat részéről kedvező fogadtatásra talált, keresztülvihetetlennek bizonyult Bécsben, amiben kétségkívül nem kis része volt Justh Gyulának is, aki 1909. január havi audienciája alkalmából e vívmányok fontossága ellen nyilatkozott és a maga részéről a békés kibontakozás előfeltételéül az önálló magyar bank 1911. január 1-ére való felállítását jelölte meg. E kettős kátyúban feneklett meg 1909. április havától kezdődően a koalíció szekere, és ami ezután következett nem volt egyéb, mint a közös tehetetlenség dokumentálása felfelé, a növekedő civakodás és marakodás lefelé, amíg végre 1909 októberében a koalíció formai egysége is megbomlott, 1909. november első felében pedig a Függetlenségi Párt is kettészakadt, mégpedig úgy, hogy a kisebbségben maradt Kossuth-párt a két 67-es párttal (Alkotmány- és Néppárt) „ad hoc kooperációra" lépett a parlament számbelileg legnagyobb pártja, a Justh-párt ellenében. A haldoklás processzusát azonban e kooperáció nem tartóztathatta fel, dacára annak, hogy 1909. november második felében több kísérlet történt arra nézve, hogy a Felséget az Andrássy-féle kibontakozásnak megnyerjék, sőt maga Tisza István is — aki november 20-án volt audiencián és ki ez alkalommal a neki felajánlott „homo regius", illetve kabinet alakítási szerepet elutasította — ajánlotta az Andrássy-féle tervet (legalább így mondják) azon feltevésben, hogy az ország békéje és nyugalma érdekében nagy vívmány lenne, ha sikerülne Kossuthékat az Andrássy-féle katonai program elfogadásával a közjogi ellentétes alapból a reális alapra (67) „de facto" átvezetni. Ezen kísérletek eredménytelenségét talán előmozdították a Lukács-féle újabb alkudozások, melyek viszont elsősorban a Függetlenségi Párt Justh-féle árnyalatának lekenyerezését (a szó szoros értelmében) tűzték ki maguknak célul. Míg Andrássy a katonai kérdések megoldása körül remélte a függetlenségiek (Kossuthék) megszelídítését, addig Lukács a „bankkérdés" körül manipulált, mégpedig
