Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

E feliratban már fel-fel csillámlik kuruc szellem, de nem egyhelyütt kirí e kuruckodás talmi volta és a visszaemlékezés azokra a boldogabb időkre, amidőn a kuruc ellenzék nem egy tagja már kész volt a „Domus Austriaca"

34 erősítésére a titkos tanácsosi, illetve a miniszteri, államtitkári stb. esküt letenni. A felirat gerincét egyébként már nem az önálló bank képezi, hanem a nem éppen udvarképtelen általános, egyenlő és titkos választói jog, amely immár e párt legfőbb slágerévé lépett elo. Míg a múlt évben elegendő volt az önálló bankot csak megemlíteni, hogy a Justh-párt tüntető éljenzésekkel fejezze ki „életfenntartó meggyőződését", addig ma a bankot senki sem részesíti figyelemben, ellenben a tüntető éljenek akkor hangzanak fel, ha történetesen radikális választói jogról tétetik említés. Pedig két éve sincs annak, hogy Justh készséggel elfogadta volna az Andrássy-féle pluralitást, ha sikerült volna neki Andrássyt és pártját az önálló bank eszméjének megnyerni. Ma az ált., egyenlő és titkos választói jog hangoztatása nem sokat jelent egy 39 főből álló csoport részéről, amidőn a ház túlnyomó többsége — szerintem túlzott mérvben — inkább a konzervatív felfogás felé hajlik. [...] Justhék radikális feliratát egyébként letromfolta báró Bánffy — saját személyében — benyújtott felirata, amely teljesen szabadgondolkodó szellemben készült és nagyon emlékeztet dr. Jászy Oszkár társadalomtudományi esszéire. A felirati vita kétségkívül legkiemelkedőbb mozzanata Tisza beszéde volt. (júl. 12.) Majdnem kizárólag a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott, és ezzel nagyon ügyenesen és politikusán olyan kérdést választott, amely sehogysem alkalmas magyar, illetve magyarul érző pártok között az ellentétek felkeltésére. Főleg, ha valaki oly eminens magyar lélekkel foglalkozik e kérdéssel, mint tette ezt Tisza akkor is, amidőn a nemzetiségeket kioktatta, hogy mivel tartoznak állampolgári mivoltuknak, valamint akkor is, amidőn ráutalt azokra a hazafiúi célokra szolgáló téves fogásokra, melyekkel egyesek (hatóságok és magánosok) a nemzetiségi kérdést kezelik. A ház a beszéd tartamához képest nagy és osztatlan figyelemmel kísérte Tisza szavait és bár a Justh-párt részéről meg is lett volna a hajlandóság a „nemzeti felháborodás" színjáték egy-egy jelenetének eljátszásához, ámde a hangulat nem kedvezett a kísérletnek és a műfelháborodók csakhamar belátták, hogy hiába, ezt a Tiszát a nemzet meg akarja hallgatni. Justh papa szatirikus arccal hallgatott, tüntetően és pártvezéri allűrökkel jegyezgetett, úgy látszik replikákra készül és megint le akarja a szegény Tiszát hengerelni. Hiába, csak igazán nagy államférfiú képviseli a makói hagymásokat. A Néppárt részéről ma Szmrecsányi öntötte ki szíve keserűségét és mindenféle adat Összehordásával azon volt, hogy az érdeklődést érdektelen személyisége iránt felkeltse.

35 Demagóg allűrökben bővelkedő beszéde leginkább az „ultraliberális" Justh-párt helyeslésével találkozott. [...] Justh különben már a múltkor tüntetően helyeselt a magyargyűlölettől áthatott Popcsicsónak is, kész örömmel vette be ennek az agitátornak az egész magyar faj meggyalázására irányuló „tendenciózus" felszólalását és a bukottak elvakult gyűlöletében mindenkiben fegyvertársat lát, aki a kormány ellen bármiféle rágalmakkal előáll. [...] A nagyzási hóbort útját állja annak, hogy helyzetét tisztán átlássa és hogy belássa, mennyi része van neki pártja és a függetlenségi elemek bukásá-