Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

csupán egy irányban vagyok elhatározva, hogy egy alelnöki állást semmi esetre sem fogadok el. [...] Ott folytatom, hol néhány hét előtt a feljegyzéseket abbahagytam :

27 az elnöki kérdésnél. A párt váratlan nagy győzelme után mindinkább előtérbe lépett a feltámadás öntudata és mindinkább úgy beszéltek az új alakulásról, mintha ez a régi Szabadelvű Párt renaissanciát jelentené. Eró'sÖdött a régiek összetartása és öntudata, fokozatosan tért hódított pl. az a felfogás, hogy a vezető' állásokra csak kipróbált hűségű párttagokat szabad tenni. Az én „elnökjelöltségem" ezzel szükségképp háttérbe szorult, dacára annak, hogy tudomásom szerint eredetileg én voltam a kormány elnökjelöltje. Hogy Tisza ebben milyen felfogást vallott, nem tudom, valószínűnek látom, hogy eredetileg talán nem, de ezután annál könnyebben hajlott azok felé, akik a neki kedves régi húrokat pengették. Elég az hozzá, hogy már vagy húsz nappal az országgyűlés megnyílta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az én elnökségem kútba esett. Ezt a tisztséget egy régi szabadelvű pártinak, Berzeviczy Albertnek szánták. Engem — megkérdezésem nélkül — az alelnöki állások egyikére jelöltek, de oly formában, hogy indokoltnak láttam ezen ajánlatot elutasítani. Nem mintha a Berzeviczy elnöksége nekem derogált volna, hanem egyszerűen csak azért, mivel abban, hogy csak az alelnökségre kandidáltak, némiképpen a bizalmatlanságot láttam velem, mint egykori alkotmánypártival szemben. Amint híre ment, hogy az alelnökséget nem vállalom, azonnal kezdetét vette az explikáció és kapacitáció.

28 Szerénységem tiltja, hogy ennek részleteit itt megörökítsem. Csak annyit jegyzek fel, hogy a rábeszélés oly módon és alakban történt, hogy csakis megtisztelő' lehetett. Kilátásba helyezték, hogy Berzeviczy úgysem marad sokáig elnök, s mint alelnök biztosítom magam számára a természetes successziót.

29 [...] Végül az öreg Hieronymi oly módon és oly érvekkel kapacitált, hogy nem tudtam tovább ellenállani. Befolyásolta döntésemet azon körülmény is, hogy kezdtek egyes lapok az elnök-kérdéssel kapcsolatban meghasonulásról és elkedvetlenedésró'l írni. így nem akartam a pártéletre kedvezőtlen híreknek és híreszteléseknek tápanyagul szolgálni. Egyszóval kapituláltam az argumentumok súlya, illetve a helyzet kényszere előtt. A ház június 30-án tartott ülésén az elnökséget a következőképpen alakította meg: elnök: Berzeviczy Albert, alelnökök: én és Kabos Ferenc (szintén régi szabadelvű párti). [...] Az új országgyűlést egyébként június 25-én nyitotta meg a király. A trónbeszéd semmi tekintetben sem tartalmazott különöset, inkább színtelen volt és a nevezetesebb kérdések elől mintegy kitért. így nem tartalmazott semmit Boszniára nézve, a választói reformot illetőleg nagy általánosságban mozgott, hangsúlyozva egyrészt a demokratikus követelményeit, másrészt a „megóvandó nemzeti egységet". Katonai kérdésekben csak a várható teherről tett említést, ígéretet nem tartalmazott, még a 9-es bizottság

20 programját is hallgatással mellőzte. Egyedül a bankkérdésben volt egy fontosabb kijelentés, amennyiben a készfizetés felvételének rendezését kiemelte. (Ezen persze az osztrákok prüszköltek és tagadták e kijelentések nagyobb, vagy közvetlenebb horderejét.) A trónbeszéd bevezetésében örömét fejezte ki a választások eredménye felett, ami az