Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

A Návay-jegyzetekben szereplő politikusok főbb adatai

Berzeviczy Albert (1853—1936) politikus, történetíró és esztéta. Országgyűlési képviselő 1881-től szabadelvű párti, 1910-től munkapárti programmal. 1895—1898 között a képviselőház egyik alelnöke. 1903—1905 között a Tisza-kormány kultuszminisztere. A koalíciós időszakban visszavonult a politikai élettől. (1905—1936: MTA elnöke) 1910—11-ben a képviselőház elnöke. Bienerth, Richárd (1863—1918) osztrák politikus, 1905-ben vallás- és közoktatásügyi, 1906-ban belügyminiszter, 1911-ben a császár a rekonstruált kabinet miniszterelnökévé nevezte ki. Bikádi Antal (1861—1928) ügyvéd, országgyűlési képviselő. 1898-tól függetlenségi pártvezető az orosházi kerületben, később pártelnöknek is megválasztották. 1910-ben több sikertelen kísérlet után végre elnyerte a kerület mandátumát. Bokányi Dezső (1871—1940) a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. 1894— 1919-ig az SZDP vezetőségi tagja, 1895-ben a Népszava szerkesztője. Nagy tekintélyű, kiváló szónok. Bolgár Ferenc (1852—1923) katona, újságíró, nemzeti párti országgyűlési képviselő (1887). Apponyit követve került a Szabadelvű Pártba. 1904-ben kilépett, 1905-től az Alkotmánypárt tagja, a képviselőház elnöke. 1906-ban honvédelmi minisztériumi államtitkár. 1910-ben pártonkívüli országgyűlési képviselő, 1920-ban megalakította a rendpártot. Valóságos belső titkos tanácsos. Bosnyák Géza (1863—?) országgyűlési képviselő 1910-től függetlenségi programmal. 1917-ben Zala vármegye főispánjává nevezték ki és a megye felsőházi küldötte lett. Brosch alezredes, Ferenc Ferdinánd katonai irodájának a vezetője. Buchinger Manó (1875—1953) szociáldemokrata politikus. Az 1890-es években kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1905-től az SZDP központi titkára. Hosszú ideig képviselte pártját a II. Internacionáléban. Concha Győző (1846—1933) egyetemi tanár, jogi író, az MTA tagja, majd alelnöke. 1913-tól 1918-ig főrendiházi, 1927-től felsőházi tag. Czibor Bertalan, (1837—?) országgyűlési képviselő a koalíciós időszakban, alkotmánypárti programmal. Az 1910-es választásokon visszalépett és átadta a nagymihályi kerületet Andrássynak. Csáky Albin gróf (1841—1912) liberális politikus, miniszter, az MTA tagja. 1888—1894-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1898-ban az ún. Lex—Tisza miatt kilépett a szabadelvű pártból, de 1899-ben ismét belépett és a párt alelnöke lett. 1900—1906-ig és 1910— 1912-ig a főrendiház elnöke. Síkraszállt az egyházpolitikai reformok mellett. Élete utolsó éveiben Tisza István hívei közé tartozott.