Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

azt a hitet is lehetett táplálni, hogy magatartása meg fogja könnyíteni Tisza akcióját. Tegnap este az ellenzéki klubokban nagy fejetlenség uralkodott, de a „harcias hangok" visszhangra nemigen találtak, ellenkezőleg, sok olyan mentő eszme merült fel, amely ha végrehajtatott volna, úgy szabaddá tette volna az utat a többségi akarat érvényesülésének. így különösen Apponyi volt az, aki megint belekapaszkodott (teljesen tévesen) a paralel ülések vélt sérelmébe és amellett keltett hangulatot, hogy az első paralel ülésről az ellenzék „ünnepélyes óvással" vonuljon ki és bízza rá a többségre, hogy a házszabálysértést a maga felelősségére betetőzze. Mindenesetre elég békés indítvány, mely ha valóra vált volna, úgy senkinek sem okozott volna kárt, legkevésbé a többségnek, mert az a házszabálysértés, melynek felelősségét Apponyi a többségre kívánta hárítani, egyáltalában nem létezik, amennyiben sehol sincs annak házszabályszerű akadálya, hogy a ház egy napon esetleg több (különálló) ülést is tarthasson. Itt legfeljebb csak „szokatlanságról" lehet beszélni, de vajon az, mit a t. ellenzék hónapok óta művel, megfelel e szintén a parlamenti szokásoknak? Felmerült továbbá az az eszme is, hogy az ellenzéknek provokálnia kell az elnöki szigort, provokálni kell mégpedig minden tagjára nézve a mentelmi bizottság elé való utalást, hogy azután a kizáratással módjuk legyen a velük szemben alkalmazott erőszak ürügye alatt a „pilátusi kézmosást" végezni. Ilyenféle hírek terjedtek ma reggel a folyosókon is, úgyhogy még közvetlenül az ülés megnyitása előtt senki sem tudta, hogy mi minden fog ma történni! Még maga a főszereplő, Tisza sem. Néhány perccel az ülés előtt nála voltam, hogy megcáfoljam azt a pletykát, mintha én tegnap a paralel ülések megtartása ellen szavaztam volna, holott én magam is hajlandó lettem volna paralel üléseket proponálni, sőt Berzeviczy is azt a felfogást vallotta, hogy a paralel ülések igenis házszabályszerűek. Ezután néhány szót váltottunk a „helyzetről" és kérdeztem T.-t, hogy már ma készül-e az erőszakra? Erre ő azt mondotta, hogy minden a körülményektől függ, ha az ellenzék nem provokálja, úgy ő nem fog a végső eszközhöz nyúlni, de ha a technikázás folytatódik, úgy elérkezettnek látja az időt a döntő lépés megtételére. Megjegyezte azt is, hogy közvetlenül pünkösd előtt is erre gondolt, de az utcai zavarok behatása alatt állottak el akkor a terv azonnali végrehajtásától. E beszélgetés után néhány perccel nyílt meg az ülés. Mindjárt az első percekben többen: Justh, Holló, Barabás a házszabályokhoz jelentkeztek, de Tisza az engedélyt nem akarta megadni. A zaj ekkor már kezdetét vette és csak fokozódott azáltal, hogy Lovászy felszaladt az elnökhöz a zárt ülés elrendelését kérő ívvel. Tisza beszélni kezdett. Érces hangjával egy komoly intelmet akart a házhoz intézni, de hangja csakhamar elveszett a növekedő zajban, melynek előidézésében kiváltképp a Justh-párt járt elöl. Apponyiék arcán „farizeusi" mosoly ült, de az ajkak inkább zárva maradtak. Néhány rendreutasítás még hallatszott, utóbb azonban csak egy általános nagy ordítozás, melybe néhány síp éles hangja is belevegyült, ezalatt pedig láttuk, hogy Tisza még mindig beszél, és láttuk azt is, hogy bizonyos időközökben a jobboldali