Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

annyit tesz, hogy Andrássy egy igazán demokratikus irányzatú reform megalkotását obstrukcióval is meggátolhatni véli. Hogy ebben a számításban Andrássy alighanem csalódni fog, az valószínű, mert ha egyszer egy demokratikus reformot egy kormány és egy többség komolyan képviselne, úgy ez ellen egy konzervatív obstrukció egy pszichológiai nonszensz. [...] Lemondó levelemet ma olvasták fel, de tartalma a nagy zajban teljesen elveszett, szintúgy a miniszterelnök szavai is, melyeket a lemondásomhoz fűzött. Az elnökválasztást a holnapi ülés napirendjére mindenesetre ki fogják tűzni, ami hála az ellenzék „buta" taktikájának, technikailag is könnyebb lesz, mintha a lemondás elfogadása körül egy szabályszerű vitatkozás megindulhatott volna. De Justhék csak bömböltek, s utóbb még egy „zárt" ülésbe temették el „szégyenüket", úgyhogy az elnök semmiféle atrocitást sem fog azáltal elkövetni, ha a holnapi ülés napirendjére az elnök megválasztását szabályszerűen kitűzi. Ha az ellenzék továbbra is ilyen ügyes taktikusnak fog bizonyulni, mint ma, úgy letöretése talán még könnyebb lesz, mintsem az egyébként gondolható lett volna. Épp ma 6 éve (1906. május 21.), hogy a koalíciós országgyűlés Szappanos elnökletével összeült. A gyűlés előtt Justh Gyula mint „praesumptiv"

209 elnök, győzedelmes és boldog öntudattól sugárzó arccal járt a folyosókon és amennyiben a sok üdvözléstől erre ráért, máris diszponált. így engem is „lelkes örömmel" aposztrofált és kereken kijelentette, hogy nekem kell az egyik alelnöknek lennem. Ellenvetéseimet meghallgatni sem akarta és a „sic volo — sic iubeo"

210 álláspontjára helyezkedve egy perc alatt aktuális ténnyé tette kandidációmat. Ma épp abban az órában olvasták fel lemondó levelemet az elnöki állásról, melyet nem Justh Gyula támogatása mellett nyertem el és amelyet különösen Justhék szertelenségei miatt voltam kénytelen elhagyni. És ugyanabban az órában az 1906. évi „diktátor" a többség által kiröhögve és lehurrogva, dühtől reszkető hangon követeli a maga vélt jogát és mert e követeléseiben túlment a megengedett határon, a ház többsége által a ház fegyelmi bizottsága elé utasíttatott megfenyítés céljából. „Sic transit glória mundi"

211

. A tegnapi (május 21.) nap határozottan kedvező volt a többségre. Nemcsak és nem főként azért, mivel végeredményben a többség akarata az „elnökválasztás" napirendre való kitűzésében érvényesült, de legfőként amiatt, hogy e napon nyilvánvalóvá lett, miszerint Justh Gyulára máris bekövetkezett az a perc, amely a bukáshoz vezető hanyatlásnak kezdetét jelenti. Több ízben megjósoltam már Justh pályájának ilyetén való kialakulását, nemcsak az utóbbi hónapok alatt, de már akkor is amidőn tényleg feje volt az akkori parlament többségének, és amidőn úgy látszhatott, hogy az ország legközelebbi jövője Justh egyéniségéhez van fűzve. Bukása okait Justh önmagában hordotta és ezért én aki őt közelről ismerem, mindig mosolyogtam afelett a túlzott komolyság felett, mellyel felőle barátok és ellenségek egyaránt tárgyaltak. Mert akiben annyira hiányzanak a kiváló kvalitások, mint Justhban, aki semmi egyéb felett sem rendelkezik, mint az indulatok által vezérelt durvaság és a tudatlanság~által indokolt rövidlátó makacsság felett