Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

Návay Lajos belépése a Nemzeti Munkapártba nem okozott meglepetést politikai körökben. A 67-es alap és a nemzetiségi kérdésben a magyar szupremácia képviselete addig sem volt idegen számára. A végső lökést az adhatta meg neki, hogy a választójog reformját is felvették a programba. Tiszával szembeni fenntartásait Khuen és Lukács személyével igyekezett magában kompenzálni és ezektől várta a választójogi reform megvalósítását, a Nemzeti Munkapárt haladó liberális arculatának kialakítását. „Az 1910 júniusi választásokon óriási győzelmet aratott a Munkapárt. A választást megelőző harc elkeseredett és szenvedélyes volt. A győzelemben feltétlenül része volt a hatósági erőszaknak és annak is, hogy a munkapárti kassza bőkezűen ontotta áldásait. A munkapárt győzelmének és az ellenzék bukásának azonban sokkal mélyebben fekvő, sokkal komolyabb okai is voltak. A koalíció sivár eredménytelensége nagyban lejáratta az ellenzéki pártokat. A nemzeti érzéstől áthatott tömegek kiábrándultak pártjaikból, hiszen azok kormányzásuk alatt a nemzeti követelések terén a legminimálisabb eredményeket sem tudták elérni, ennek ellenében viszont felemelték a kvótát és a közös ügyek ellen hadakozó függetlenségi párt, mihelyt kormányra került, új közös ügyet teremtett Bosznia annexiójának elfogadásával. A koalíciós ellenzék, mint kormánypárt egy lépéssel sem tudta előre vinni a gazdasági és pénzügyi függetlenség kérdését. Az államkassza kiapadt, a gazdasági helyzet leromlott, a belügyi kormányzás terén pedig anarchisztikus állapotok kezdődtek."

59 Návay Lajos Temesváron lett munkapárti képviselőjelölt. A battonyai kerülettel — miután a bankkérdésben nemcsak Justhtal, de választóival is éles ellentétbe került — megszűnt minden kapcsolata. Az ellentét élességére jellemző, hogy Justh az 1909. október 17-iki vármegyegyűlés után még meglevő hatalmi pozíciójának tudatában kijelentette, hogy „le fog mindenkit törni, ki fogja a Návayval tartó tisztviselőket irtani."

60 A függetlenségi Makói Újság már 1909. decemberében elparentálta a battonyaiak hajdan népszerű képviselőjét: „Návaynak, a Justh által politikai vezetővé emelkedett képviselőnek, aki azzal hálálta meg jóakarója bizalmát, hogy a megyében ellendemonstrációt készített és Wekerlének akart bizalmat szavaztatni, saját kerületében gyűlt meg a baja. A múltkor Battonya megnyilatkozott ellene. Földeákon, amely község majdnem teljesen az övé egy párthíve sincs."

61 Ez utóbbit személyesen is tapasztalhatta, amikor a választási küzdelmek idején Földeákon járva majdnem tettleg inzultálták.

62 Temesvárott viszont ezrekre menő többséggel megválasztották képviselőnek. Egyike lett a munkapárt 256 képviselőjének, akikkel szemben a két részre szakadt függetlenségiek száznál is kevesebb mandátumot szereztek (Kossuth párt 51, Justh párt 44). Csanád megyében két függetlenségi körzetet megtartottak (Makó — Justh Gyula, Battonya— Vertán Etele), a nagylaki körzetet viszont elhódította a Munkapárt (Szojka, Nagy Sándor ellenében). Justhot keservesen érintette az országos bukás, de azután azzal kérkedett, hogy „az ő megyéjéből kikerget minden hitvány mungót".

63 Valójában az eredménytelen koalíciós szereplése miatt nemcsak országosan, megyéjében is veszített politikai presztízséből és ez lehetetlenné tette, hogy beváltsa fenyegetését. Návay Lajos zökkenőmentesen folytatta politikai pályáját a Munkapártban.