Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

mány „önállóan kidolgozott" programjához, úgy ez a pártegység szempontjából csak örvendetes. Amit azonban kifogásolnék, az az lenne, hogy ismét Tiszáék szája íze szerint idomíttatnék át a kormány programja, ami által csak megújítanánk azt a káros befolyást, amelyet ultrakonzervatív befolyása a pártélet egészére eddig is gyakorolt. Meg is mondottam ezeket Lukácsnak és Zichy Jánosnak, de ezúttal sajnálattal konstatáltam, hogy Lukács máris a Tiszával való „megegyezésre" támaszkodik, azaz azon az úton van, amely szerintem a válság megoldásához sohasem vezethet. Mai beszélgetésünk alkalmából Lukács „elárulta" azt is, hogy miként gondolja ő a választói reformot megoldani. Terve lényegét az képezi, hogy részben kiigazításokkal fenntartaná a mai választási rendszert és ehhez csatolná az általános választójogi kúriát, mintegy 60-—70 képviselői mandátummal. Ebben a kúriában azután teljes mértékben életbe léptetné az „általános, egyenlő és titkos választói jogot". E reform egyébként csak ideiglenesnek lenne kontemplálva, mondjuk vagy 10 év tartamára, amely idő alatt azután — a szerzendő tapasztalatok alapján — kialakulhatna a végleges reform mérve, illetve tervezete. Lukács szerint Tisza már hozzájárult volna ehhez a tervezethez, hogy vajon Justhékat is kielégítené-e, ez a jövő titka. [...] Ami a Khuenkormány lemondásának a közvetlen indokait illeti, úgy ezen indokok a már jelzett Auffenberg-ügyben keresendők. Khuen április 18-án jelentette be lemondását és ugyanazon nap délutánján Lukács meghívást kapott Bécsbe, hol ma (19.) volt audienciája. A hiv. közlés szerint döntés még nem történt és a király egyelőre tudomásul vette Lukács előterjesztéseit. Azt hiszem, hogy Lukács dezignálása a legközelebbi napok alatt meg fog történni és akkor idelenn kezdődnek a tárgyalások, melyek kimenetelére nézve ma bajos jóslásokba bocsátkozni. Ami a munkapártot illeti, úgy itt egyelőre nincs baj, azaz a párt ma már rezignáltán fogadja Lukács megbízatását. Ebben a felfogásban elöljár Tisza István is, aki előttem is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre semmi okot nem lát arra, hogy Lukács vállalkozása elé bizalmatlansággal tekintsen. Tisza ezen kijelentése fedi Lukács abbeli közlését, hogy ő T.-val már megegyezett. Vajon ez az egyetértés nem válik végeredményében a Lukács-féle vállalkozás kárára? Ezt majd csak a jövendő események fogják eldönteni. Részemről tartok tőle, hogy a Tisza által is szankcionált Lukács-féle választójogi program nem fog közvetlen politikai céljának megfelelni, nem lesz elegendő arra, hogy a Justh-párti ellenállás erejét megtörje, avagy lényegesen csökkentse. A Justh-párt egy tekintélyes részében nagyon is megvan a békére való hajlandóság, az bizonyos, és ennek tegnap is hangot adott előttem Földes. Maga Justh tata is szenvedélyes, mint mindenkor, már úgy beszél, mint egy teljhatalmú diktátor, mint Napóleon Austerlitz után. Ha az ő szava végképp döntene, úgy rend egyáltalában nem lenne, de hát reméljük, hogy az ország jövendője mégsem függ egy analfabéta mániákus nagyzási hóbortjától. Justh tegnap úgy nyilatkozott Esterházy Móric előtt, hogy ő nem enged, s ha pártja ennek dacára belemenne egy kompromisszumba, úgy ő „elmegy