Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
ezt a dolgot is, miután a rezolúció kérdésében már 2 héttel ezelőtt kapituláltunk. Elvégre a párt önérzetének is meg vannak a maga határai, illetve vannak a pártnak olyan tagjai is, akik nem tudnak mindent feledni. így pl. Tallián Béla, Rosenberg Gyula ma is oda nyilatkoztak, hogy ők nem tudnak Auffenberggel megbékélni, s lesz ami lesz, de ki fogják bizalmatlanságukat fejezni. Lehet, hogy a szándéktól a kivitelig még bő tere és talán eredménye is lesz a kapacitációnak, de annyi máris bizonyos, hogy Auffenberg megmaradásával a kormány pozíciója ismét nagyot csorbult. Az a tekintély, mely felett éppen most rendelkezni kellene, hogy az ellenzék elszánt támadásának ellenállhasson, már-már a minimumra szállott alá. Nagyban feszélyezi a helyzetet a Kossuthpárt magatartása is, mely máris hirdeti, hogy a delegációban bizalmatlansági indítványt fog tenni Auffenberg ellen, mégpedig azzal a megokolással, amelynek fő érveit a munkapárti felszólalások nyújtják. Ezzel az indítvánnyal szemben felette kényes lesz a munkapárti delegátusok helyzete. [...] A Khuen-kabinet reaktiválása alkalmából ezeket írtam többek között Khuenről: „Ami speciálisan Khuent illeti, úgy én őbenne egy mindenképpen bukott embert látok... stb." Ezen jóslatom hamarább vált valósággá, mintsem azt magam is gondoltam volna. Ma (április 17.) Khuen újabb audiencián jelent meg a királynál és a kabinet lemondását benyújtotta. Ő felsége a lemondást elfogadta és a lemondó miniszterelnöktől igen kegyesen búcsút vett. Ezzel a ténnyel a Khuen-kormány végleg távozott a közélet színteréről. A jövő embere nézetem szerint Lukács László, akit tudomásom szerint Khuen is utódjaként ajánlott. Nem hiszem,hogy a személyi kérdést illetőleg sokáig bizonytalanságban maradnánk, és ha nem csalódom, úgy a legközelebbi napok már meghozzák az új miniszterelnök dezignálását. A nehézségek idelenn vannak, főleg azért, mert remélhető, hogy most a krízis végleges megoldását tűzik ki feladatul. Ezzel pedig a választói reform kérdése is homloktérbe jut, mivel egyenesen lehetetlennek vélem a parlamenti helyzet szanálását anélkül, hogy ebben a kérdésben is az új kormány tiszta, határozott és megbízható programot adjon. Ettől függ a Lukács-kabinet sikere is, mert ha Lukács ismét abba a tévedésbe esik, hogy — a munkapárt egységének megóvása céljából — továbbra is véka alá rejti az igazi demokratikus választói reformot, ha ismét a reakcionárius Tisza gyámkodása alá helyezi a kabinetjét és a kormány programját, úgy máris megjósolhatom, hogy a krízis ez esetben nem lesz megoldva, s hogy rövid idő múltával helyzetünk megint csak eljut arra a holtpontra, amelyből nincs és nem is lehet kiút. A Khuen-kormány szomorú vége jórészt Tisza kártékony, ha mindjárt jóhiszemű befolyásának tudható be. Elsősorban annak a „maradias osztályszellemnek", mely Tiszáékat oly mértékben hatja át, hogy ezen „elvakultságuknak" áldozatul esett tisztalátásuk és józan ítélőképességük is. Egy igazán „liberális" irányzatú kabinet nem állhat Tisza gyámkodása alatt, mert csak tőle függetlenül teljesítheti azon nagy feladatokat, amelyek hazánk közéletének reorganizálásával egybekötöttek. Távol áll tőlem az ellentétet, a viszályt Tiszáékkal keresni, ellenkezőleg, ha Tisza proprio motu 197 csatlakozik a kor-
