Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

amelynek módozatát 26-án telefonon közölte a kabinetirodával is. Már 26-án várta a választ, de a választ csak 27-én reggel hozta Skerletz. A válasz annyiban kedvező volt, hogy a király ahhoz hozzájárult, hogy a véderőjavaslat 43. pr. bekezdésének végéhez illesztessék még a következő kijelentés: „Mindazonáltal az országot az 1867. XII. tc. alapján is megillető ujoncmegajánlati jognak minden sérelme és csorbítása nélkül." Ez a szöveg majdnem szóról szóra fedi azt a szöveget, amelyet február elején Lukács útján a miniszterekkel közöltem. (Khuennél levélileg is.) A szöveg persze enyhébb, mint a Kossuth cikkében foglalt — amint ez előre látható volt — azon kijelentés, hogy „csak akkor gyakorolható", a király által is elfogadott szövegből kimaradt. Ennek a formulának birtokában kereste fel Khuen tegnap (27-én) Kossuthot, majd Andrássyt és Zichy Aladárt is. Andrássy és Zichy nem csináltak nehézségeket, de függővé tették magatartásukat a Kossuth-párt állásfoglalásától, amely tegnap még nem jutott kifejezésre. A párt együttlevő vezérkara nem tudott mindjárt dönteni és a válaszadás terminusául a mai nap (28)

188 déli óráját tűzte ki. Az előjelek szerint — és ez volt Khuen impressziója is — nincs sok kilátás arra, hogy a párt ebben a formulában feltalálja a követeléseinek a honorálását, amely annak idején a rezolúció eszméjét megszülte. Kossuth maga, bár védte álláspontját, de hozzátette, hogy ez csak az ő személyes nézete, amelyet nem akar a pártra ráerőszakolni, hisz a döntés a párt szabad elhatározásától függ. Apponyi határozottan aggályoskodó volt és már tegnap jelezte, hogy ezen az alapon bajos lesz a pártot megnyugtatni, a válság ezen részét megoldani. A pesszimisztikus felfogás az esti órákban csak erősbödött, míg a délutáni hírek szerint a megegyezés lehetősége még előtérben állott. A mai döntésről még semmit sem tudok, de a Kossuth-párti lapok mai beállítása után alig hihetem, hogy a döntés a hozzájárulás mellett szólana, valószínűbb, hogy a párt hangoztatni fogja békehajlandóságát, de csak úgy, ha a rezolúció körül értékesebb eredményeket biztosíthat. így tehát valószínű, hogy Khuen tegnapi kísérlete meddő volt és a válság megoldása a „rezolúciós" pártok harmóniája alapján nem fog sikerülni. Itt következik azután a „meglepő" fordulat, melyről ma délelőtt nyertem értesülést. Ma de. 10 Vrkor Khuen magához kéretett, hogy a helyzetet velem is megbeszélje. Elmondotta a helyzet összes nehézségeit és mindig csak arra utalt, hogy igen-igen nagy bajok fenyegetnek. A Kossuth-féle megállapodásban nem bízott, mert maga is beismerte, hogy a felajánlott formula nagyon szűkös a rezolúcióval szemben. Végre azután oda lyukadt ki, hogy most már más kibontakozási utat nem ismer, mint egy királyi kéziratot, amely utalva a helyzet komoly voltára, a nemzettől kérné, hogy álljon el a Felség által elfogadhatatlannak talált követelés sürgetésétől. Meglepetésem még fokozódott azáltal, hogy Khuen ezt a kibontakozási alapot magára nézve is elfogadhatónak találta olyannyira, hogy jelezte, miszerint a házat már hétfőre szeretné egybehivatni, hogy az „egész ügy" mielőbb befejezést nyerjen. Khuen előadására megjegyeztem, hogy egy ilyen megoldásban csak a krízis formai megoldását látom, egyben azonban azt tartom, hogy a helyzet sokkal rosszabb lesz, mint a tél elején volt, s hogy egy nagyon megnövekedett obstruk-