Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

Lukács László lenne. Ez természetesen nagyon tetszene Justhéknak, mert végeredményben az ő politikájuk teljes győzelmét jelentené. Viszont nagy visszatetszéssel találkoznék a munkapártban, hol egyrészt a választói jog reformja miatt aggódnának, másrészt méltán átéreznék azt a nagy sérelmet, amely ily megoldással a parlamenti többség elvén és tekintélyén esnék. [...] Megerősödött a kételyem az iránt, hogy sikerül e Khunnek a királyt ott engedékenységre bírni, hol eddig a teljes elutasítás álláspontján állt. (1888. XVIII. tc.-kel kapcsolatos deklaráció). A deklaráció körül a kormány álláspontja határozott. Erről meggyőződtem ma is, amidőn Székely miniszterrel beszélgetve kijelentette, hogy ettől a követeléstől a kormány nem állhat el és ő is rögtön beadná a lemondását, ha Khuen Bécsben nem tudna kedvező eredményt elérni. Tisza meglehetősen nyugodtan ítélte meg Lukács felutazását, ebben a kabinet szolidaritását látta. A krízis lehetőségét kizártnak ő sem tartotta, de hozzátette, hogy ha ügyesen rendeznék el a dolgot, a justhisták „életfenntartó" reménykedése füstbe menne. Úgy kellene tenni, hogy Khuen után Lukácsot hallgassa meg a király, aki ekkor kijelentené, hogy más kibontakozást ő sem tud. Andrássy nervózus, de minden bölcsessége mellett ismét kicsinyesnek találtam részint abban a gyűlölködésben, mellyel Lukács iránt viseltetik, részint abban a szőrszálhasogatásban, amellyel az apponyisták sérelmi politikáját védelmezte. így elsősorban a katonai perrendtartásnál, hol a „szolgálati nyelv" tényének elismerésében az 1867-i kiegyezés megalkotójának a fia éppoly makacs, mint egy „malom alatti politikus". [...] Andrássy ma egyébként olyan kitételre is ragadtatta magát, hogy „újonctöbbletet adjak annak az utálatos hadseregnek, amely amúgy is mindig rossz marad és amelyet az első komoly alkalommal jól elvernek." Ez a nyilatkozat is mutatja, hogy Andrássy ma (kivételesen) nem állott államférfiúi magaslaton. A Justh-pártban viszont nagy a „diadal" és már többszörösen eladták a „még el sem ejtett medve bőrét". Just a legközelebbi napokra várja a győzelmét, és már ott tart, hogy sajnálni kezdi Khuent. Egyben persze még szertelenebb, mint eddig volt: Most már fennen hirdeti, hogy a technikai obstrukciót azonnal megkezdik úgy, hogy Khuen már a véderőtörvény első napján sem fog szóhoz jutni. Nem tudom, hogy ez a fenyegetőzés mennyire komoly, de maga a fenyegetés is jellemző Justhra, aki be sem várva azt, hogy Magyarország miniszterelnöke az ország választott képviseletét egy igen fontos politikai kérdésben tájékoztassa, mindjárt a legszélső obstrukcionális fegyverek alkalmazásához nyúl. Hogy mi a különbség egy Apponyi és Justh között, azt éppen ebből az alkalomból állapíthattam meg. Apponyi, értesülvén a miniszterelnök ülés eleji felszólalásáról, azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy ezt követően támogassam az ő indítványát: az ülés további tárgyalásának berekesztését és elnapolását. Szükségesnek tartotta, hogy a miniszterelnök beszédével a pártok és a közvélemény higgadtan és behatóan foglalkozzon, így tehát csak a jövő ülésnap folyamán kívánna Khuennek érdemileg válaszolni. Ez az egyik kép — ezzel szemben Justh, akinek nincsen már mondanivalója, csak a lélekölő és elbutító technikai obstrukció. A gyűlés megnyitása előtt érintkezésbe léptem Khuennél a következő gyűlés