Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

Eredeti álláspontomhoz képest én mindig amellett voltam és vagyok, hogy a bujkálás a választói reform körül nem vezethet jóra, már azért sem, mert káros a kormány erkölcsi presztízsére. A kormány a trónbeszéd által azt hirdette, hogy a "jövő egyik legfontosabb és elodázhatatlan feladatát az általános választói jog reformjának megvalósítása képezi." így egyenesen lehetetlen, hogy ez a kormány az általa elodázhatatlannak hirdetett reform megvalósítását ok nélkül halogassa, illetve a hirdetett elv meghazudtolásával most megint a „censusos" választás berkeiben keresse menedékét. [...] Amíg Tiszának szabad keze van arra, hogy a maga meggyőződésének csináljon propagandát, az általános választójog helyett legfeljebb a kiterjesztett választói jog behozatalát sürgesse, addig a Khuen-kormánynak kötött keze van. Amely kormány ily fontos és kardinális kérdésben a korona tekintélyét óvni akarja, az igenis köteles a királyi szóval megerősített programja becsületes beváltására törekedni. Ha itt eredményt elérni nem tud, úgy csak egy út marad számára nyitva, a végső következtetés levonása. Ezt azért tartottam szükségesnek felemlíteni, mivel ma is nézetem, hogy a kormány nyílt, határozott és következetes állásfoglalásával tudna a Justh-frakcióra is hatni. Meggyőzhetné őket arról, hogy egyenesen az általános választói reform mielőbbi megvalósítását mozdítaná elő, ha a véderójavaslatok letárgyalásával a kormány időt nyer arra, hogy megismételt igéretét halogatás nélkül beváltsa. [...] Azt viszont abszurdum a kormánytól és a többségtől követelni, hogy egész munkaprogramját az ellenzék által ismerje el megállapítottnak. Abszurdum azt követelni, hogy a sürgősnek és szükségesnek felismert védőreform egyszerűen elodáztassék azért, mert az ellenzék egyik árnyalata most mindjárt a választói reformot (mely még elő sincs készítve) kívánja tárgyalni. A jelen viszonyok között oly szembetűnő, hogy ellenkezőképpen cselekedve a Justhpárt kézenfekvővé teszi annak a gyanúnak a valóságát, hogy úgy mint a trónörökös, ők sem kívánják a mai helyzet normális kibontakozását. Az öreg király bekövetkezhető elhalálozását számításba véve reményeiket abba helyezik, hogy a trónörökös beváltja az általános, egyenlő és titkos választói jogra tett ígéretét. A kormányképesség útjait ők abban látják, hogy a trónörökös jövendő érvényesülését már most egyengetik. Az, hogy a trónörökös jövendő (uralkodói) programja mennyiben fog megfelelni a magyar nemzet évezredes tradícióinak, ez ma még titok, de annyi már ma is bizonyos, hogy a legvisszataszítóbb politikai szélhámosság részesei azok, akik a Belvederével kacérkodva a magyar függetlenségi politika alapelveinek hűséges szolgálatát egy lélekzet alatt hirdetik. E tekintetben Kristóffy sokkal őszintébb. A választójogi taktikát illetően meg is mondottam nézeteimet a Justh-párt egyik intelligensebb tagjának, Beck Lajosnak. Nemigen tudott megcáfolni és csak annyit mondott, hogy felveti a kérdést Justhnak, vajon nem lehetne-e a kormány terminusra és alapelvekre nézve kötelező declarációja esetén a technikai obstrukcióval felhagyni és a „prius" jelen körülmények között céltalan követelésétől elállni. Annyit tudok, hogy Khuen nem szándékozik a választói jog megoldása elől kitérni. A közeli napokban nyilatkozni fog arról, hogy a választói reform megvalósítását maga is igen sürgősnek látja, nemcsak azért, mert a kormány állja