Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

szerződjenek a törvényben előírt módon, „nehogy kellő felügyelet és ellenőrzés híján a régi szokásokhoz híven visszaessünk az 1898. évet megelőző és annyi komoly súrlódáshoz vezető szabados állapotokhoz."

32 A „súrlódások" a századelőn már időről időre sztrájkokra, szociális jellegű népgyűlésekre és házi összejövetelekre vezettek. A sztrájkoló munkásokkal többször személyesen tárgyalt, igyekezett békét közvetíteni. A „szocialisztikus színezetű" népgyűléseket viszont az „izgatás leplezett nemének" tartotta, amely „a társadalmi békét ott is megbontja, hol eddig békétlenkedésnek nyoma sem volt."

33 Hasonló véleménnyel volt a szakegyletekről, ahol szerinte „nem szociálpolitikai dolgokról folyik a szó, hanem a legféktelenebb céltudatos izgatás üli orgiáját."

34 Alispánsága alatt a nemzetiségi kérdésben is többször állást kellett foglalnia. így például a nagylaki szlovák betelepülés 100. évfordulójának (1903) megünneplésével kapcsolatban. A panaszosok szerint a magyar állam tekintélyét és egységét sértette az ünnepség. A magyar szupremáciát Návay szerint is védeni kell, de egyben leszögezte, hogy nem tartja üdvös politikának azt sem, amelynek hazafisága türelmetlenségben és indokolatlan idegenkedésben jutna kifejezésre, s a nemzetiségeket váddal illetné ott is, hol erre okot nem szolgáltattak.

35 Alispáni működése idején — programbeszédének megfelelően — igyekezett magát távoltartani a pártpolitikai küzdelmektől. Álljon itt bizonyítékként Justh Gyula — pártszempontból ellenfele — véleménye, aki az aradi Függetlenség című újság szerkesztőjének írt levelében kelt az ott támadott Návay Lajos védelmére: „...lapod 4. számában Csanád megye jeles alispánja ellen tért adtál egy igaztalan, éppen nem tárgyilagos támadásnak. Návay egy nagy tehetségű férfiú, kinek mint mindenkinek vannak ugyan hibái, de ezek kiváló, elvitathatatlanul nagy kvalitásai mellett elenyészően csekélyek. Kérlelhetetlen szigor minden mulasztással, minden visszaéléssel szemben, a politikai párt szempontok érvényesítésének kiküszöbölése a közigazgatásból, oly nagy érdemei Návaynak, hogy ezért őt hálás elismerés és nem gáncs illeti..."

36 Návaynak is levelet írt, amelyben elhatárolta magát az újságcikktől. Návay Lajos válaszlevelében „nyílt és őszinte barátjának" nevezte Justhot és leszögezte, hogy „bár sokszor más irányban, de alapjában egy kitűzött cél felé haladunk."

37 Az országos politikai élet „állóvizét", a Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter által előterjesztett újonclétszám-emelési törvényjavaslat kavarta fel (1903. január). A javaslat elfogadásának megakadályozására az ellenzék obstrukcióba kezdett. A négyhónapos indemnitás lejárta után az ország ún. törvényen kívüli (exlex) állapotba került. Növelte az ellenzék tömegbázisát és harci erejét, a kormánypártban pedig visszatetszést és itt-ott meghasonlást szült Ferenc József chlopy-i napiparancsa (1903. szeptember 17.), amely az ország kiegyezéssel elért közjogi státusára büszke magyarokat a monarchia egyik néptörzsének nevezte. A kormánypárt obstrukció elleni támadásának élére Tisza István állt, aki Khuen-Héderváry Károly minisztériumának „békésebb közjátéka" után miniszterelnökként tett kísérletet az obstrukció megszüntetésére. Célját 1904. márciusában lényegében elérte, az ellenzék a házszabály-revízió elejtése fejében megbékélt az újonclétszám-emelési javaslattal (1904. március).