Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

látszott azon módusomat is, hogy talán meg lehetne kísérteni egy olyan közvetítő megoldást, mely szerint a hét napjai közt felváltott sorrendben tárgyaltatnék a budget és a véderójavaslat. Lukács — nemhiába a közvetítés embere — ma sem tett le arról, hogy a békét meg lehetne csinálni és bár minden direkt illúzió nélkül, de mégis annyit érthetővé tett, hogy ha a béke ügye reá lenne bízva, talán tudna sikereket elérni. Ugyanezt mondják ellenzéki részről is és ha az események gyors kialakulása minden további kombinációt egyelőre lehetetlenné nem tesz, úgy Lukácsban látom a nem is távoli jövő „homo regius"-át, ami valószínűleg a miniszterelnökséghez vezetne. Mert Khuennél a harmónia inkább csak látszólagos, Lukács nyíltan nem tesz semmit Khuen ellen, de abból titkot nem csinál, hogy felette szkeptikusan ítéli meg a helyzetet, melyet Khuen egykedvű fatalizmussal, de még mindig határozott direktíva nélkül szemlél. Azt is mondotta Lukács, hogy a véderójavaslatok sorsa miatt igazán kár volna az egész helyzetet végképp felborítani, mivel a véderójavaslatok mai alakjukban nem kellenek Ausztria iránytadó katonai köreinek, így a trónörökösöknek sem, ki nyilván számításból sürgette éppen most Schönaich távozását és Auffenberg kineveztetését. A király ragaszkodik a megkötött megállapodásokhoz és kívánja a javaslatok törvényerőre való emelését, de a király — nagyon öreg — és Lukács szerint már meglehetősen skartba tett. Tény, hogy az osztrák parlamentben mintha nem is szerepelnének a véderójavaslatok, így a most kinevezett Stürgkh kormány munkaprogramjában azok a javaslatok, melyek miatt Magyarországon most felfordulás készül, egyáltalán nem is szerepelnek. Lukács szerint az intrikák szálai a kormány ellen Ausztriába vezetnek, és szerinte nem is teljesen ok nélküli az a hivatkozás, amely az ellenzék részéről Ausztriára, helyesebben a „Belvedere" palotára történik. Feljegyeztem Lukács eszmearculatát, úgy amint azt néhány órával ezelőtt (nov. 3.) kifejtette, mely eszmemenet lényegesen különbözik Khuenétól és Hazaiétól is, jóval közelebb áll a Bolgáréhoz.

146 Azt is mondotta még Lukács, hogy az ellenzéknek van egy egységes kibontakozási terve mely eltér azoktól a pontoktól, amelyeket Berzeviczynek átadtak és azok tulajdonképpeni apja a „hitvány" Polónyi. A tervet nem adta elő, mert ma erre nézve nem talál elegendő személyes garanciákat. Lukács után ismét Khuennél beszéltem, ki újabbat nem mondva úgy tesz, mintha bíznék az erélyesebb fellépés sikerében. Holnap (nov. 4.) a jövő megbeszélése céljából egy intim értekezletünk lesz, mely talán döntő megállapodásokat fog megérlelni. Ma a helyzet a legközvetlenebb jövőt tekintve is még teljesen bizonytalan és homályos. XI. 4. A holnapra halasztott megbeszélés helyett ma délben tárgyalásunk volt Kabossal együtt Berzeviczyvel. A mai tárgyalás annyiban kedvezőbb volt, amennyiben együttes kapacitációnknak sikerült Berzeviczyt némiképp megingatni, úgyhogy ismét aktuálissá vált a kérdés, vajon engedhet-e Berzeviczy a kérvények kezelését illetőleg, alkalmazhatja-e 2 1/2 hónapos ellenkező praxis dacára a házszabályok 242. paragrafusának szó szerinti rendelkezését? Tegnap este már úgy látszott, hogy minden további eszmecsere kárbaveszett, és így