Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
vezettek, talán mert a „bölcs Kabos" is egyszerre az erélyesebb szabályok akadémikus szószólója lett! Módunk lesz Berzeviczyt erre az átmeneti lépésre még reávenni, mely esetben talán elkerülhető lesz a lemondását követő nagy, általános és többé helyre sem hozható felfordulás. Baj csupán az, hogy Tisza annyira beleélte már magát az „elkerülhetetlen harcba" és ebbeli felfogását már úgy látszik, hogy Khuenre is áthárította. FélŐ, hogy Berzeviczy marasztalása erről az oldalról nem lesz túlzottan intenzív. [...] Nov. 2. Berzeviczy érzékenysége már meg is nyilatkozott, mégpedig ezúttal Tiszának a „Pester Lloyd"-ban reprodukált nyilatkozata kapcsán. E nyilatkozat szerint Tisza elérkezettnek látná az időt arra, hogy az „illoyalis" ellenzékkel most már „harci fegyverekkel" számoljunk le, szerinte más dolog a házszabályok kezelése egy loyalis ellenzékkel szemben, mintsem olyannal, mely maga részéről csakis a terror és az erőszak fegyvereivel operál. Berzeviczy Tisza ezen nyilatkozatából közvetett megrovást vél kiolvasni és ezért kijelentette, hogy az adott körülmények között mást nem tehet, mint a „sürgős lemondásával" Tisza elnökségének helyet csinálni. Mivel ha ezután másként kezelné a házszabályokat (kérvények), úgy ezek lehetetlenné tennék helyzetét, mert Tisza ezen fellépése után mindenki azt mondaná, hogy Tisza parancsára cselekedett ekként. [...] A klubban különben még mindig megoszlott a hangulat és aránylag igen sokan vannak, akik — most az ütközet előestéjén — a békét kívánják. Éppen ezért — örömteljes hiszékenységgel — fogadnak minden oly hírt, mely az ellenzék békülékenységéről szól. Sajátságos, hogy e „békebarátok" között számosan vannak olyanok is, akik még nemrég leginkább kritizálták a kivárás taktikáját. Úgy látszik, ezek azok közé a naivak közé tartoztak, kik hitték, hogy csak rá kell ijeszteni az ellenzékre, hogy mindjárt meglapuljon. Tudvalevően bizonyos mérvig Khuen is ezt a nézetet táplálta és nyilván ezt a hatást remélte a szeptember végén tartott két erélyesebb felszólalásától. Most, hogy a harc esélyeit kell számításukba venni, egyszerre csak arra kezdenek gondolni, hogy vajon nem a legkedvezőbb esély volna-e a harcot elkerülni. Abszolúte harciasak csak Tisza szoros hívei, de ezek is jobb szeretnék, ha nem vezérük volna az, ki vállalná a legnagyobb kockázatot. Sőt az ellenzéki konzervatívok, pl. Bethlen István, sajnálják Tisza vállalkozását, mert — adandó időben — benne látták a hivatott vezért a demokratikusabb választói jog megvalósítása ellen indítandó nemzet- vagy helyesebben osztályérdek-fenntartó harcban. Lukács még hallgat, de nem helyesli a harcot, és nagyon azon volna, hogy a végső szó még ne mondassák ki, ellenkezőleg, hogy időnyeréssel a béke előkészíttessék. Ezért nemcsak mint szakminiszter, de mint politikus is amellett volna, hogy egyelőre a költségvetés tárgyaltassék és ezen idő alatt a megegyzés perfektuáltassék. Megjegyeztem erre, hogy nézetem szerint erről csak akkor lehetne beszélni, ha előzetesen a technikai obstrukció megszűnnék. Nehogy az a látszat legyen, mely egyúttal a kormányra nézve gyilkoló valóság lenne, mintha a kormány az ellenzék „parlamenti lázadása eló'l meghátrálva", az ellenzék kegyéből egy olyan napirendhez fordul, amely az ellenzék jóvoltából a normális tárgyalásokat lehetőkké teszi. Lukács ezt az argumentációt elfogadta és helyeselni
