Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
folytán szenved. A magyar kormány az orsztrák követelésekkel szemben arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy az osztrák fogyasztók érdekében meghozandó „bizonyos mérvű" áldozat igenis kompenzációt igényel, mégpedig közgazdasági téren. E kérdés körül jóformán augusztus közepe óta folynak a tárgyalások. A fó' cél, amelyet a magyar kormány magának kitűzött, ti. a Kassa-oderbergi vasút Annabergnél (Porosz—Szilézia) való direkt csatlakozását, eddig elérhető nem volt, sőt ez ellen a terv ellen Ausztriában oly ellenállás mutatkozik, miszerint alig hihető, hogy az annabergi csatlakozás ezúttal biztosítható lenne, ahogy nem volt biztosítható az 1907-ben befejeződött kiegyezési tárgyalásokon sem. [...] A felette ügyes és ravasz Lukács a napokban 144 úgy nyilatkozott előttem: a fŐ az, hogy most a költségvetés letárgyalására ideiglenes békét kössünk. Ha egyszer ez a technikai obstrukció megszűnik, úgy a budget-tárgyalás után ezt az obstrukciót már bajos lesz új életre kelteni és létre fog jönni az a megegyezés, melyre minden pártnak szüksége van. A Justh-pártból majd bevonom én azokat, akikre befolyásom van és akikre politikailag számítani lehet, Justh pedig majd hoppon marad kevesed magával. Ezekkel pedig az egyetértő ház könnyen elbán. A kilátásokhoz képest békésen alakult Tisza tegnapi (okt. 19.) beszámolója is. A harci riadó helyett komoly és békülékeny szavakat hallottunk, melyek értékét csak fokozta az az önérzet, amely a többség álláspontját kifejezésre juttatta és amely a béke létrejöttét az egész nemzet érdekében állónak hirdette, egyúttal azonban a harc lehetőségét is feltárta. A parlament olyan, mint a börze és a békeakciók naponként és óránként váltakozva, hol a „hausse" hol meg a „baisse" irányzatát követik. Ebben is megerősítve látom azt a kritikámat, melyet az ellenzékről a béketárgyalások kezdetén feljegyeztem. A t. ellenzék egész taktikája akár a béke mellett, akár ellene nyilatkozik egy önös számításban leli kútforrását és magyarázatát. [...] Ma (okt. 27.) a béke tárgyi feltételei ismét rosszul állanak, mert Kossuthék nem mernek alkudni, Andrássy nem tud kinek a nevében alkudni, Justh pedig — és terrorja alatt pártja túlnyomó része — nem akar alkudni. A hajlandóság a ház többségében megvan, dacára annak, hogy a munkapártban is vannak, kik nem akarnak békülni, mert a sikert az erőszaktól várják. Tisza nem tartozik ezek közé, ez ido szerint nem gátolja a békés megegyezés előkészítését. A jövendő, összeütköző parlamentnek Ő lesz az elnöke, amint ezt ma tőle magától hallottam. A kérdés ma még nem akut, de bizonyos, hogy Berzeviczy csak az első alkalmat várja, hogy az elnöki székből — kellő méltósággal — távozhassák. A munkapártban igenis vannak erőszakra hajlandók, akik a technikai obstrukcióval együtt a mai elnökséget is már alaposan megunták. Ezt tudja, vagy legalábbis sejti Berzeviczy, így állítható, hogy fél lábbal már ma is az elnöki termeken kívül van. Az elnöki állás betöltése ekként foglalkoztatja az iránytadó köröket. Ma délelőtt ismét tárgyaltam Vojnits István pártelnökkel, aki kérdezett, vajon feltétlenül szolidáris vagyok-e Berzeviczy vei, hajlandó vagyok-e az elnökséget vállalni, vagy legalábbis alelnöknek megmaradni. Kategorikus választ adtam neki, utalva a már egyszer kifejtett álláspontomra. Délután
