Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
kárbaveszett volt, csakúgy, mint egyéb számítgatásai is, amelyek egytó'l-egyig csütörtököt mondottak. így kútba esett az a reménykedésük is, melyet Khuen szept. 18-iki audienciájához fűztek és mely audiencia folyamán tényleg semmi sem történt, csak az, hogy Khuen ugyanazt a királyi kegyet hozta magával vissza, mint amelyet Bécsbe felvitt. Ma (szept. 28.) meg a Lukács-féle audiencia izgatja a t. ellenzéki kedélyeket, pedig megsúghatnám nekik, hogy Lukács nem vitt fel semmi kompromisszumot, hanem csak szakdolgokról referált, így többek között az 1912. évi költségvetésró'l is, mely mellesleg szólva — fényes eredményeivel — alaposan reá fog cáfolni azokra a „hazudozásokra", amelyekkel a t. ellenzék pénzügyi kapacitásai (Désy úr) a katonai javaslatok pénzügyi követelményeit tárgyalták. A zárszámadások eredménye pedig a maga 128 millió koronányi feleslegével egy kissé más színekben fogja feltüntetni gazdasági expanzivitásunkat, mint a t. ellenzék oktalan jeremiádjai. [...] Tény az, hogy a párt túlnyomó része már igen rövid terminushoz köti a maga türelmét, amely terminust ha sikerül is prolongálni, még mindig felette rövid ahhoz a terminushoz képest, amelyet az én „gyógyító" taktikám igényelne. Tegnap pl. a párt egyik alelnöke, Voinits István, azzal a direkt kérdéssel fordult hozzám, hogy vajon egy esetleges elnökválság esetén vállalnám-e az elnöki állást, persze azzal a kikötéssel, hogy az ellenzékkel szemben a szükséghez képest eljárok. Én határozott választ adtam V.-nek, amely ekként szólt: Támaszkodva a párt nagybecsű bizalmára, kész vagyok a reám bízott feladatnak mindenben és mindenkor megfelelni azon határon belül, ameddig a többség akciója a mai házszabályok keretén belül és azok sértetlen tiszteletben tartása mellett halad. E válasz úgy hiszem határozott és a kétely árnyékát sem hagyja fenn az iránt — amit különben Khuen loyális lelkülete már felismert —, hogy egy mindenre kapható elnök sosem leszek, aminthogy ennek csak feltevése ellen is tiltakozik egyéni tisztességérzetem. [...] A kormány ízelítőül kiadatta az 1848-iki házszabályokat, illetve azoknak azt a részét, amely a többség védelmére és az elnöki tekintély megerősítésére vonatkoznak. Meggyőződhettünk ebből arról, hogy a 48-iki alkotmány harcosai előtt a „technikai obstrukció" nem látszott alkotmánybiztosítéknak, hanem ellenkezőleg, az alkotmánybiztosíték lénygét a parlament normális működésében látták, ami viszont a többségi elvtől elválaszthatatlan — keresték és ehhez képest biztosítani is kívánták. Mindenesetre nagy út az, amely a 48-iki idők napjait a jelenkor napjaitól elválasztja és kissé másként hangzanak a 48-iki komoly argumentumok, mint Justhék terrorizmusa, Désyék haszonleső okvetetlenkedése és Andrássyék arisztokratikus mezbe bújtatott, „feketemájú" intrikálása. [...] Néhány nap óta békés szelek fújdogálnak, bár azt hiszem, hogy ez az epizód is csakhamar le fog kerülni a napirendről, úgy mint a többi terv, amellyel az utóbbi hetek alatt hol az egyik, hol a másik irányban találkoztunk. Mindez persze csak kifejezője annak a fokozódó türelmetlenségnek, mellyel a helyzet megítélése az egyes pártokban találkozik. [...] Beismerem, hogy három hónap lélekölő obstrukciója nem múlhatott el hatás nélkül pártunkra nézve sem, és hogy e tekintetben számolni kell a párttagok temperamentumával is, amely többségében nem valami túlzottan mérsékelt.
