Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

szólították, hogy az által., egyenlő és titkos választói jog megvalósítása érdekében kezdjenek és folytassanak a véderőjavaslatok ellen szélső és késhegyig menő harcot. Azt sem tagadhatják el Justhék, hogy ők elfogadva a szocialisták „fegyverbarátságát", azzal a jelszóval mentek a „harcba", hogy azonnal meg kell csinálni a radikális vál. reformot, hogy azután a népparlament dönthessen a katonai javaslatok felett. Sőt Batthyány Tivadar odáig ment, hogy kijelentette, ez lesz az utolsó obstrukció, mert ha meglesz a „népparlament", úgy ő és elvtársai is azon lesznek, hogy a többség érvényesülése mindenképpen biztosíttassék, azaz, hogy erre az esetre beígérte a „legszigorúbb házszabályrevíziót" is. A „nemzeti harc" első epochájában

138 a Kossuth-párt is azon volt, hogy a demokratikus allűrökben is méltó partnere lehessen Justhéknak és főleg a félelmetes erdélyi harcos Désy Zoltán úr volt az, aki mindenképp azon volt, hogy a két párt lelki harmóniája is kifejezésre jusson. így történhetett meg, hogy Kossuth távollétében és Apponyi kézmosakodása alatt a Justh-párt népgyűlésein a Kossuth-pártbeliek is megjelentek és különösen a cátói jelleméről és széles körű tudásáról ismeretes Barabás volt azon, hogy magát mint az ált., egyenlő és titkos vál. jog apostolát ünnepeltesse. A Kossuth-pártban azonban van egy nagyon is konzervatív árnyalat, melynek Baross János az egyik exponense, mely árnyalat jövendő reményeit nem Justhba, hanem Tiszába helyezte és épp ezért sehogysem helyeselte azt a radikális irányzatot, amelyet Barabás, a harcos Désy képviseltek. Úgy látszik, a párt többsége az, amely így gondolkodott, mert csak ennek tudható be az a határozott állásfoglalás, amely Kossuth fenn említett ténykedésében kifejezésre jutott. Az ilyen állásfoglalásnak másutt mindenütt politikai következményei lennének, illetve a politikai következmények között éppen csak az lenne kizárva, hogy azok, akik a politika közelfekvő céljait tekintve ily ellentétes álláspontot vallanak, mégis mint „fegyverbarátok" együtt maradhatnának. A szocialisták pedig bizonyára megnyugvással tekintik ezt a szövetkezést, melynek alapgondolata csak az lehet, hogy a választói jog reformjának kérdése még oly távol áll, miszerint ma még csak csakugyan felesleges a „távoli jövő" ezen kérdését előtérbe állítani. De a Kossuth-párt tegnapi értekezletén még ennél is tovább ment, mert ellentétben a Justh-párttal, ő kijelentette, hogy ez idő szerint egyesegyedül a „nemzeti katonaságért" küzd és küzdeni fog mindaddig, amíg „magasztos célját" el nem érte. Hogy pedig se a király se a nemzet tévedésbe ne essék, azt is kijelenti a „színtiszta erkölcsű párt", (amely Polónyival ölelkezik), hogy a küzdelmet akkor is folytatni fogja, ha netalán egy új választási törvény alapján egy ún. népparlament gyűlne egybe. [...] A munkapártban a hangulat annyiban nem egységes, hogy napról napra többen vannak a türelmetlenkedők. Különösen akkor tapasztalható ez, amikor Tisza István, vagy pl. Tallián Béla itt vannak. Khuen szerint Tisza most nyugodt és helyesli a várakozás taktikáját. Én ennek ellenkezőjét tapasztalom és legfeljebb csak annyit koncedálhatok, hogy Tisza jóhiszeműen iparkodik természete felett uralkodni, de hogy természete ma is a nov. 18-a

139 felé hajtaná, az bizonyos. így pl. tegnap is az ülés után azt a megjegyzést tette előttem (nem is hiszem, hogy véletlenül), hogy: „Igaz örömmel tapasztalom, miszerint a párt-