Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

rodott attól a piszkos víztó'l, melyen az ország kormányhajója most evez és utálattól eltelve azon korrupt állapotok látásán, melyek közéletünket ezidő szerint jellemzik, lemondott az elnöki tisztségről, melyet a csanádmegyei központi járás szabadelvű pártja körében eddig viselt és egyidejűleg kilépett a szabadelvű pártból is. Vele együtt kilépett a szabadelvű pártból Návay Tamás, akit ugyancsak felháborított az a szemérmetlenség, mellyel a kormány hivatalnokainál a véleményszabadságot elfojtani, s belőlük az önérzetet kiirtani igyekszik..."

20 A Szabadelvű Pártból való kilépése nem jelentette viszont az ellenzékhez való csatlakozását. Az adott helyzetben egyik párt programjával sem tudott teljesen azonosulni. Megyei főjegyzőként is megfelelőbbnek tartotta a két Csanád megyei vezető párt közötti lavírozást. Ezt olyan sikerrel tette, hogy a századfordulón már nemcsak a kormánypártnak, hanem az ellenzéknek is tervei voltak vele. Ez utóbbiról az 1901. áprilisában Justh Gyulához írt leveléből értesülhetünk: „...sajnálattal látom, hogy az elnöki állás ügyében még e hó 18-án írt részletes levelemet nem kaptad meg. Sajnálom pedig azért, mivel úgy akartam, hogy a felmerült aggályaimról elsősorban Te értesüljél. Ismételve az írottakat, a kételyeim a következők: a) nem osztom a függ. párt programját a maga egészében és ezért nem hiszem, hogy alkalmas elnöke legyek egy pártnak, hol túlnyomó többségben függetlenségiek vannak és kik eddig is teljes mértékben követelik a Te határozott függetlenségi irányodat. S ha egyebekben is csak bajosan, úgy e tekintetben semmi esetre sem pótolhatnálak, b) ami a helyi megyei ellenzéket illeti: úgy ennek irányzatával eddig sem értettem egyet, de nem is érthettem, mert hisz mint a megyei kormányzat exponense a viták rendszerint köztem és az ellenzék közt folytak. Hogy e viták soha el nem mérgesedtek, s hogy az ellenzék méltányos és szíves támogatását mint közpályám egyik becses sajátját bírhattam, ezt kézséggel elismerem, mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a kölcsönös tisztelet dacára voltak köztünk divergenciák... Teljes őszinteséggel szólva én ma is az én irányzatomat tartom helyesebbnek és amennyiben a megye kormányzata a jövőben is ezen irányban haladna, úgy nem hogy ellenezném, de támogatnám a megye kormányát és ezzel — feltéve, hogy az ellenzék eddigi felfogásához hű maradna — ellentétbe jutnék a párt nézeteivel. Mindezek folytán én ma is azon a nézeten vagyok, hogy bármily megtisztelő legyen is reám nézve barátságodnak és bizalmadnak ezen újabb megnyilvánulása, mégis jobban és elveimhez megfelelőbben cselekszem akkor, ha felkérlek, miszerint méltóztatnál az első megbeszélésünk alkalmából kifejezésre jutó megállapodástól felmenteni, illetve az »ellenzék elnöki állásának betöltésénél csekélységemtől eltekinteni."

21 Justh Gyula akciója a megyében már köztiszteletnek örvendő Návay Lajos beszervezésére, az 1901. évi képviselőválasztással volt összefüggésben. Az 1896-ban összeült képviselőház mandátuma 1901-ben lejárt. A Bánffy Dezsőt felváltó Széli Kálmán miniszterelnök nem sokat teketóriázott az új választások előkészítésével — írja „Magyarország kálváriája" című könyvében Kristóffy József. Panaszolja, hogy Széli Kálmán „el akarta ejteni" a nagylaki kerületben és helyette „kaszinói információkra" támaszkodva Návay Lajost kandidálta. „Öccsének, Széli Ignácnak köszönhetem, hogy elállott szándékától, ki valóság-