Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

valósításához, akkor nálunk is, csakúgy mint külföldön, a pártkeretek eltolódása fog bekövetkezni, mert e reform kétségkívül oly mélyreható, hogy természetes, miszerint a kialakuló elvek csoportosulásához és szétválásához fog vezetni. Részemről már kezdettől fogva kontemplálom pártunk helyzetét, hogy a választói reform benyújtása kétségtelenül módosítani fog a párt mai összetételén is, ami természetes, ha tekintetbe vesszük, hogy pártunkban a legszélsőbb (általam sem helyeselt) radikális irányzattól kezdve a legkonzervatívabb elemek is képviselve vannak. Hogy vajon Tisza az opportunitás szempontjából meddig hajlandó elmenni és mily mérvű engedményeket hajlandó tenni arisztokratikus és konzervatív dogmáiból, azt nem tudom, mert nem vagyok az ő „speciális" bizalmának a letéteményese. Hiszem, hogy azon lesz, miszerint az ellentétek kiegyenlítését megkönnyítse, habár amint én Tiszát ismerem, nem hiszem, hogy hirdetett elveiből valami lényegeset engedjen. Khuen szándékait nem ismerem a részletekben, de nála már határozottan megállapítható, hogy mint nem doktrinőr államférfi a választójog kérdését is a pillanat gyakorlati szüksége szerint fogja kezelni, azaz úgy, hogy a reform megalkotása lehetőén simán és nagyobb emóciók mellett menjen. A „pluralitásnak" határozott ellenzője, egyebekben azonban a célszerű megalkuvásra kész. Eddig — főleg Tiszára való tekintettel — kerülte a választói jog kérdésének bármily irányú precizírozását is (így a terminus dolgában is) és ezzel megnyugtatta a munkapárt azon Tiszához húzó agrár-konzervatív elemeit is, akik már azzal áltatták magukat, hogy a vál. reform kérdését „egyelőre" nem is kell komolyan venni, hisz még az is nagy kérdés, hogy vajon a reform megvitatása ennek az országgyűlésnek az idejébe fog-e esni. A mostani politikai szituáció azután megérlelte Khuenben azt a nagyon helyes elhatározást, hogy bátran szembenézve a kormány által elvállalt nagy és elsőbbrendű kötelességgel, egy csapásra véget vetett azoknak a reménykedéseknek, amelyeket röviden „választói jog elleneseknek" kívánok jelezni. Hogy vajon közvetlen (taktikai) célját a Khuen-féle körirat eléri-e, azt nem tudom, de hogy ezzel a közvetett célt, azaz a reform megvalósítását lényegesen előmozdította, az bizonyos, s mint ilyen örvendetes. Közvetlen célja az lett volna Khuennek, hogy a Justh-párt agitációjával szemben dokumentálja ennek az agitációnak időszerűtlenségét és szükségtelenségét is, mert amíg a kormány komolyan és sürgősen kívánja a reform megvalósítását, addig e reform időrendbeli megvalósításának egyik alapfeltételét az képezné, hogy legyen a kormánynak és a parlamentnek ideje e reform előkészítésével, illetve mielőbbi megvalósításával foglalkozni. A technikai obstrukció — azaz a parlament működésének meggyilkolása — nemcsak azt eredményezi, hogy a többség akarata mondjuk a katonai javaslatok tárgyalása körül nem érvényesülhet, hanem messzebbmenően azt is, hogy mindaddig, amíg a parlament rendes munkáját nem folytathatja, addig szó sem lehet arról, miszerint a kormány egyéb reformjavaslatok előterjesztésére gondolhatna. [...] Nemcsak a Justh-párt, hanem a közvélemény egy részében is még élénk emlékezetben él az 1909. év közepe és vége, amidőn Lukács László mint dezignált miniszterelnök hónapokon át titkos tárgyalásokat folytatott a Justh vezérlete