Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

már nem járatlan, hisz pl. 1906-ban is mily szépen megalkudtak a „kényes" helyzettel, dacára annak, hogy e helyzet követelményeiben sok olyasmi is foglaltatott, ami a principiális elvek egyenes negációjával volt egyenértelmű. De miért adott a magyarok Istene a nagy Kossuthnak oly mérsékelt temperamentumot, Apponyinak oly remek ékesszólást, ha nem azért, hogy nehéz, válságos és felelősségteljes időkben megértessék honfitársaikkal azt, hogy az elvekhez való merev ragaszkodás dőreség lenne különösen akkor, amidőn az elvek átmeneti kikapcsolása révén elérhető a hatalom tényleges birtoklása, ami mindenesetre még az elvek szempontjából is kedvezőbb, mint az okvetetlenkedő ellenzékieskedés. És ezért részemről egy cseppet sem kételkedem abban, hogy ha a mai koalíció ismét abba a szerencsés helyzetbe juthatna, mint a tegnapi, úgy végeredményében épp úgy viselkedne, mint 1906-ban. Azaz bűnbakokat keresve „ad personam" bele fog törődni a „hitvány mungók által teremtett" kényszerhelyzetbe. A katonai javaslatok sorsát lényegileg tehát nincs mit féltenünk és ismételve egy t. ellenzéki hazafi szózatát én is azt vallom, hogy ezekből a javaslatokból lesz törvény az bizonyos, csak az a kérdés, mely kormány alatt? A t. ellenzéki koalíció mindent elkövet, hogy ez a kormány az ő aktív támogatására szoruljon, azaz hogy ő legyen az aki a felemelt újonclétszámot (talán +valami üres formula) szállíthassa, akár csak 1907-ben a felemelt kvótát. Mert hát így kívánja ezt az a fennkölt hazafiság, melynek közös forrásából ismét erőt nyer Andrássy, Apponyi, Justh, Kossuth, Rakovszky ... stb. A parlament „harcában" is mintha már háttérbe szorult volna minden kellemetlen „elvi" álláspont, mintha már mostanság is üres jelszóvá törpült volna Justhék fogadalma, hogy ők a radikális vál. jogért küzdenek, ugyanakkor ünneplik azokat, akiket még egy év előtt is mint alapelveik inkornátus ellenfeleit bojkottáltak, így a „reakcionárius és klerikális" Apponyit, a „pluralitásos" Andrássyt, a „fekete-sárga lelkű" Rakovszkyt, az antiszemita stb. Polónyit! Hát ez mind igen jól van, hát ez mind igen tanulságos, egyet azonban csodálok és ez az, hogy a szociáldemokrata párt még mindig úgy tesz, mintha csakugyan Justhéktól várná a radikális vál. jog megvalósítását és mintha nem venné észre, hogy ez a szövetkezés, amely ma a Justh-párt harci erejét fokozza, feltűnő módon hasonlít ahhoz a szövetkezéshez, amely Just szerint éppen azért bukott meg, mert ellensége volt az igazi, színtiszta demokráciának. [...] A közvélemény helyes ítélkezésének máris vannak eléggé nyomatékos bizonyítékai. Az ország törvényhatóságai egymás után foglalnak állást az obstrukció ellen, mégpedig nemcsak azok a t. hatóságok, amelyekben mint pl. Torontál, Temes stb. az alkotm. nemzeti érzés a kormánytámogatással egyértékű fogalom, hanem olyanok is, amelyek az igazi szabadabb municipális élet részesei, s ezért állásfoglalásuk nem a „mamelukságuk". hanem szabad ítélkezésük nyomatékos megnyilatkozásának tekinthető. így, hogy csak egyet említsek, Somogy megye, ahol pedig elég intenzív az ellenzéki szellem, múlt ülésén (aug. 7-én) egyhangúan elítélték az obstrukciót dacára annak, hogy ugyanakkor a katonai terhek ellen irányuló „verseczi" átirat tekintélyes pártolásra talált, úgyhogy ezen átirat felett a napirendre térés csakis 36 szó-