Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

vasnak, illetve mint antitézis mégis csak azt jelentené, hogy az ellenzék pozíciója oly eró's, hogy ezzel csakis rendkívüli eszközökkel lehet megküzdeni. Ezzel tehát mintegy restaurálnánk az ellenzék öntudatát, mely ma (ha kívülró'l támogatást nem nyer) nincs meg, dacára a nagy lármának, amellyel az ellenzék a gyengeségét palástolni iparkodik. Hisz feltűnő jelenség, hogy 3 héttel a nagy küzdelem megkezdése után a t. ellenzék nem tud egyebet tenni, mint hirdetni, hogy a korona türelmetlen, hogy a többség soraiban nagy a meghasonlás, hogy augusztus közepére meglesz az erőszak

134 — egyszóval, hogy az ellenzék már most is csupa „hazugságból" él, illetve erősen vágyik új helyzet után, mivel a mai helyzetben nem tud semmiféle hatást elérni. A buta és lélekölő technikai obstrukció nem pótolhatja a küzdők lelkesedését és erkölcsi értékét, nem helyettesítheti a nemzet „lelkes érdeklődését", melyről a mai napig csakis az ellenzék fantáziája regélhet. Meggyőződésem, hogy a t. ellenzék már ma is sejti, hogy mai pozícióját nem övezi a győzelem babérja, s hogy a technikai obstrukció, bár alkalmas lehet arra, hogy az országban a parlament tekintélyét végképp lejárassa, de arra nem, hogy a nemzet képviseletének súlyát és hatalmát felfelé és lefelé kifejezésre hozza. Lehet, sőt valószínű is, hogy a technikai obstrukció segélyével a parlament működését még hosszabb ideig megbéníthatják, s hogy a törvényhozás munkáját hónapokig is feltartóztatják, de e negatív eredményen kívül pozitív eredménnyel az ellenzék mai taktikája nem járhat, hacsak nem szolgáltatunk mi a t. ellenzéknek taktikai segítséget. [...] A lefolyt hetek alatt az ellenzék megfigyelése igen érdekes és tanulságos eredményekkel szolgált. Tudvalevően a harc első riadója az ált., egyenlő és titkos választói jog faktorában történt. Az invitálás a „nemzetköziek"

135 részéről jött, akik a húsvéti ülésükön kimondották, hogy elvárják a küzdő ellenzéktől, minden eszközzel azon lesznek, hogy a véderőjavaslatok megbuktatásával az elsőbbséget a radikális választói reformnak biztosítsák, mivel a mai ház (osztályparlament) nem illetékes a nép millióinak pénze és vére felett rendelkezni. A Justh-párt — elsősorban maga a jeles képzettségű vezér — „hazafiúi" örömmel fogadták ezt a megtisztelő felhívást és Justh apánk azóta diadalmas napjának tekinti azokat a napokat, amidőn alkalma nyílik Bokányi, Buchinger és Ormos társaságában szónoki fényes tehetségét az egykori „szemétnép" által megtaps oltatni. Mindezek után abból a feltevésből kellett kiindulnom, hogy a véderővitának erősen szociális mellékíze lesz, így egyrészt azt kellett hinnem, hogy a munkásnép tüntetésekkel fogja kísérni a meginduló tárgyalásokat, másrészt pedig kizártnak kell hinnem, hogy Kossuthék, Andrássy és a néppárt a Justpárttal „szövetkezésre" lépjenek. Hisz mindeddig a Kossuth-párt képviselte a házban a legkonzervatívabb (dzsentri) agrár elemet, a néppárt gyűlölte Justhot szabad (?) gondolkozása miatt, végül pedig Andrássy még nem is oly régen a legvehemensebb harcot hirdette a radikális obstrukciós hajlamú