Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

jövendő politikája egy határozott programot igényelne, amelyet azután csak főbb vonásokban jelzett. Ebből a vázlatból (mert hisz konkrét javaslatról még szó sem volt) tényleg hiányzott a „század nyelvének", mint sine qua non-nak a követelése és a Wekelre által jelzett katonai program már persze a szükségképpen bekövetkezendő létszám felemelésre való tekintettel körülbelül azokban a határokban mozgott, mint a munkapárt programja (1910. február 20.). Az is igaz, hogy Hadik és utána Andrássy is rossz néven vették Wekerle felkínálkozását és rossz néven vették nekem is, hogy az Alkotmánypárt fennmaradása érdekében én is osztottam Wekerle nézeteit. (Utóbb Hadik még azzal is meggyanúsított, hogy Wekerlével összejátszva fronde-ot terveztem Andrássy ellen, mert hát oly mérvű bizantizmus uralkodott a volt alkotmánypártban, hogy amint bárki is csak egy szemernyire is önállóan, azaz nem Andrássy feje szerint mert gondolkodni, abban a percben kész volt Hadik a gyanúsítások egész sorozatával, amelyektől — sajnálatomra — én sem maradhattam megkímélve.) Csakhogy feledi Andrássy felemlíteni, hogy már a végr. bizottság ülését megelőzve több ízben említette és indokolta is, hogy Ő a pártját nem akarja fenntartani, nem akarja az ellenzékbe vinni és épp ezért eddig sem terjesztette katonai programját a párt elé, mert nem akarta a pártot ezen a ponton megkötni. Épp 24 órával azelőtt a végr. bizottsági ülés előtt az Alkotmánypárt helyiségeiben találkoztam Andrassyval és Thoroczkay Miklóssal. Andrássy előttünk ismételte azt a kérdést, hogy vajon mit kellene tennünk? Én ekkor a párt fenntartása és határozott állásfoglalása mellett nyilatkoztam (persze Andrássy vezérlete alatt), míg Thoroczkay azt mondta, hogy ő azt tartaná helyesebbnek, ha a párt feloszolna, Andrássy és intim hívei egyenlőre visszavonulnának a politikai élet színteréről, mert ő úgy van meggyőződve, hogy nem messze az idő, amidőn vissza fognak térni Andrássy politikájához, addig pedig kívánatosabb, hogy ezt az időpontot Andrássyék procul negotiis

131 várják be. Andrássy igen nagy örömmel fogadta Thoroczkay tanácsát, aminthogy akkor az volt az Ő elhatározott szándéka (amit végre is hajtott), hogy pártját feloszlassa a párt akarata ellenére is. Mindezt pedig csak azért hozom fel, hogy kronologikus okfejtéssel is reá mutassak arra, hogy nem áll az, mintha Wekerle előterjesztése kapcsán mondotta volna Andrássy, hogy amennyiben pedig a párt az ő katonai programját elejti, úgy ő teljesen visszavonul. Ellenkezőleg: Wekerle programvázlatának előterjesztését megelőzte és mintegy bevezette Andrássy azon „határozott" kijelentése, hogy Ő e pártot fenntartani nem akarja, újabb koalíciót nem kíván, egy 67-es ellenzéket pedig károsnak, sőt az adott helyzetben kivihetetlennek tart. Az Alkotmánypárt magatartása semmivel sem szolgáltatott okot vagy ürügyet arra, hogy Andrássy ezért lett volna kénytelen pártját feloszlatni, mert a párt túlnyomó része híven kitartott Andrássy mellett, s ha Andrássy jónak látta volna a katonai programja alapján a pártot együtt tartani és vezetni, úgy meggyőződésem, hogy alig egynehányat leszámítva a párt ezen programot is magáévá tette volna. Ám akkor Andrássy még maga is érezte, hogy a katonai propozíciói csak egy eszközt jelentettek abból a célból, hogy a küszöbön álló és elkerülhetetlen katonai teher növekedésekkel szemben