Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
Ami pedig az utca támogatását illeti, hát ez sem új dolog többé, aminthogy az utca támogatása legtöbbször a gyengeség palástolására, semmint az erő kifejezésére szolgált. Justhék handabandájából csak azt lehet következtetni, hogy e párt az életfenntartás ösztöne által sarkaltatva minden módot és alkalmat megragad arra, hogy a közfigyelmet magára terelje, nem töró'dve már azzal sem, hogy e közfigyelem sokszor oly természetű, amelybó'l jó ízlésű és józan eszű ember semmi esetre sem kérne a maga számára. Az első nagy népgyűlés most ápril. 30-án lesz Aradon, hol Justh — a többiek között —- Ormos Ede társaságában fog megjelenni, akiről pedig még nem is oly régen úgy nyilatkozott, hogy olyan hitvány ember, akivel tisztességes ember szóba sem állhat. Különben ajánlatos lenne, ha Justh elolvasná azt a nyilatkozatát is, mellyel 1907. október 10-én a szocialisták deputációját fogadta, amidőn az ált. választói jog megalkotása érdekében az akkori koalíció ellen országszerte nagy tüntetéseket (ált. sztrájkot) rendeztek vagy rendezni akartak. A „hatalmas Elnök" akkor egészen más hangnemben beszélt, mint a mai „pártvezér". (Aki azóta találta meg — mert mindegyre kereste — politikai meggyőződésének alapelvét, amely 1 évvel ezelőtt még az önálló bank terminushoz kötött megvalósítása volt, azóta — mint a telefon-hírmondóban jelezni szokás — „más"!) Az új koalíció első' ünnepélyes bemutatása Aradon ápril. 30-án volt. A táborhoz csatlakoztak a „notórius" nemzetiségiek is, akiknek nevében Pop. Cs. István tartott lelkesítő beszédet. Amint hallom, a népgyűlés sikere nem volt valami fényes. A helybeli intelligencia teljesen távol tartotta magát és a hallgatóság kizárólag a munkásnépből telt ki, amelyet nem is oly régen az ún. „drabant" kormány használt fel a Justh által akkor oly vehemenciával képviselt sovén nemzeti politika ellen. Justh kíséretében ott voltak a koalíció legnagyobb gyalázói, így Ormos Ede, volt makói ügyvéd, akinek ablakait annak idején Justh beverette. Ott voltak a szabadgondolkodók: Jászi Oszkár, Baracs Marcell, egyszóval mindazok, akiknek legnagyobb gúnya illette ezideig és valószínűleg ezután is a „Tulypános hazaffyakat". És Justh ebben a társaságban, ezzel a kísérlettel és ehhez a hallgatósághoz intézett „lelkes" beszédet és büszke öntudattal akceptálta azok ünnepeltetését, akik épp a lefolyt nemzeti küzdelmekben legádázabb, leggyűlölködőbb ellenfelei voltak. Ezek előtt az urak előtt tette a koalíció dédelgetett házelnöke Justh Gyula azt a vallomást, hogy ő az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében robbantotta széjjel a koalíciót és vált meg díszes közjogi méltóságától. Furcsa, hogy még tavaly is azt hirdette, hogy mindezt az „önálló bank" kedvéért tette. Hisz emlékezetes, hogy az önálló bankkért való kooperáció biztosítása érdekében véd- és dacszövetséget ajánlott fel Andrássynak, amenynyiben támogatná a bankmozgalmát, úgy Ő hajlandó akceptáni az Andrássyféle választói reformot is. Ha ezzel szemben Justh ma mást állít — úgy bármennyire is sajnálom, de nem tudok ezen eljárása jellemzésére más kifejezést találni, mint azt, hogy ha öntudatlanul is, de hazudik. Ugyancsak furcsán érezhette magát Justh társaságában, illetve a szocialisták táborában az a Vértan Etele, aki ezelőtt vagy két évvel erőnek erejével azt kívánta volna, hogy
