Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
szemben a horvátok nyelvhasználata minden körülmény között korlátlan, vagy pedig a holnapi ülésen fel fog szólalni egy v. két horvát képviselő, aki azután legalább 1 óra hosszán át fog beszélni, hogy ezáltal is dokumentálja a horvát nyelvű felszólalás jogosultságát, korlátozhatatlanságát. Ez utóbbi módust mindjárt a leghatározottabban visszautasítottam — hisz ennek koncedálásával lehetetlenné tettem volna az én „gyakorlati" eljárásom és interpretációm fenntartását is. A tárgyalások további folyamán Tomasics majdnem hogy gorombáskodni kezdett és nem akarta koncedálni, hogy e kérdés megoldásánál az elnökség már elfoglalt álláspontjára is tekintettel kell lenni. Többek között azt is mondotta, hogy néki „semmi köze az elnökökhöz, végezzék el dolgukat ahogy tudják. Ő egyáltalában csak azért tárgyal, hogy megkönnyítse a kormány, helyesebben a miniszterelnök helyzetét, ha ez a tekintet nem vezetné — úgy az elnökkel nem is tárgyalna, hanem azt mondaná a horvát képviselőknek, hogy mindegyikük beszéljen csak tetszése szerint jó hosszasan." Amire azután én sem engedtem a 48-ból, hanem azt mondottam T. úrnak, hogy „mi is kizárólag csak a kormány politikájának érdekében tárgyalunk a horvátokkal, ha ez a tekintet nem vezetne, úgy szóba se állanánk afelett, hogy miképp kezeljük a házszabályokat —, hanem amint a múltban is, úgy a jelenben is tudni fogjuk, hogy miként bánjunk el a magyar országgyűlésen okvetetlenkedő horvát képviselőkkel." Erélyes visszautasításom úgy látszik enyhító'leg hatott T. úrra, aki végre is belátta, hogy nincs Zágrábban, s így nem tartozik az ő szerepéhez, hogy feltételeket diktáljon, hanem csak az, hogy a békés megegyezés lehetőségét keresse. Végre is abban állapodtunk meg, hogy szövegeznék estig egy deklaráció formát, amelyet a következő ülésen a hozzám horvát részről intézett (magyar) kérdésre felolvasnék, természetesen arra az esetre, ha deklarációm szövege — előzetesen már a bán által mint megbékülési alap elfogadtatnék. [...] Másnap azután minden programszerűen folyt le. Az ülés elején napirend előtt felszólalt Pejacsevics Tivadar és néhány bevezető horvát szó után magyarul adta elo az elnökséghez intézett kérdését a nyelvhasználatra vonatkozóan. Erre én felolvastam a deklarációt, amelyet az egész ház helyesléssel fogadott.[...] A téli kampány alatt bizony néhány kellemetlen összeütközésem volt a t. ellenzékkel, helyesebben a Justh-párttal. Bármennyire törekedtem is a reám bízott feladatnak elfogulatlanul és becsülettel megfelelni, mégis a Justh-pártnak minden ürügy elég jónak látszott arra, hogy ellenem „viharos jeleneteket" inscenirozzon. Ismerve e párt kultúrfokát (egypár kivételével eltekintve: Holló, Földes, Bakonyi, Kelemen) főleg pedig erkölcsi (politikai erk.) tartalmát, nem csodálkozom azon, hogy e párt szemében szálka vagyok már azért is, mert ugyanazt a pozíciót töltöm be ma is, mint a koalíció eltűnt korszakában, amidőn a mai „türelmetlen" kisebbség még mint kíméletlen többség élvezte a hatalom „előnyeit". [...]
