Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

kiderült, a település struktúrában ez idő tájt mélyreható változások nem következtek be.

10 Az 1551—52-es hadjáratok után a régió katonai megszállását követte a civil közigazgatás megszervezése. Területünk a csanádi és az aradi szandzsákba tagolódott. Az előbbi három náhijéjából a Csanádinak egy része és a vásárhelyi esett a mi vidékünkre, az utóbbiból pedig az aradi, a békési és a zarándi náhijék majd teljes egészükben a Körös-Tisza-Maros köz területén feküdtek. Gyula elfoglalása után újra szervezték a régiót. Az 1567-es összeírás szerint a gyulai szandzsákba a gyulai, az aradi, a zarándi, a békési és a bihari náhije tartozott. Közülük az aradi, a zarándi és a békési foglalta magába régiónk egy részét. A csanádi szandzsák négy náhijéja (becseji, galati, becskereki és csanádi) közül a Csanádinak egy része tartozott vidékünkhöz. A korábban a csanádi szandzsákhoz tartozó vásárhelyi náhijét a szegedi szandzsákhoz kapcsolták. Ez a közigazgatás-szervezeti felosztás korunkban végig fennmaradt. Végeredményben Gyula eleste után a hegyalja vékony sávjának kivételével az egész Körös— Tisza—Maros köz a hódoltság része lett. A vidék település-történetének tanulmányozásához kiváló lehetőséget adnak a török összeírások. Közülük a gyulai szandzsák Káldy-Nagy Gyula által kiadott 1567. évi és 1579. évi defteréi valamint a Vass Előd által a vásárhelyi náhijéről megjelentetett 1560-as és 70-es és a csanádi náhije 1579—80-as defteré alapján dolgoztunk, a csanádi és aradi szandzsák 1557—58-as defterét, amely már felölelte vidékünket, hiányosabb és pontatlan közlései miatt kevésbévettük igénybe.

11 Az 1557—58-as defter használhatóságáról akkor is fenntartjuk véleményünket, ha Káldy-Nagy Gyula kutatásai nyomán tudjuk: az 1550-es években a családfőknek csak a 70—75%-a volt köteles dzsizje adót fizetni.

12 Az 1557—58-as és a későbbi defterek nemcsak az általuk megadott településszámban különböznek, az egyes településeken feltüntetett népesség szám is jóval több az 1560-as és 70-es évek defteréiben. Er

r

e jó példát szolgáltat az 1551— 52-es háborúk idején sokat szenvedett csanádi és aradi náhije településeinek lakosság száma.

13 A Csanádiban az 1557—58-ban feljegyzett 21 településen 707 család élt, 1580-ban 30 településen 1921. A településszám egyharmadával növekedett, ám a lakosságszám növekedése 171,7 %-os volt. A gyarapodás tehát jóval több mint másfélszeres a két defter felvétele között eltelt 32 évben. Az aradi náhijéban 1557—58-ban a 40 feltüntetett helyen 484 család élt, 1567-ben 61 helyen 1247, tehát a helyek száma 50%-kal a lakosoké 157,6%-kal növekedett. 1579-re a lakosság száma 1516-ra emelkedett, amely újabb 21 %-os növekedést jelentett, az induló 1557—58-as adatokhoz képest pedig 213,2 %-os ugrást. Az aradi náhijében bekövetkezett hatalmas lakosságnövekedés az itt letele-