Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig

inkább, mert arról a területró'l származnak, amelyet Makkai László Káta, Kiskunhalas, Debrecen és Kisjenó' végpontokkal a XVI. századi magyar szarvasmarha tenyésztés és export fő területének tekintett.

158 A -telke, -háza, stb. utótagú helynevek mellett, úgy véljük, azok a -kuta utótagú nevek, mint pl. Abzakuta (1418), Apácakuta (1466), Gellértkutatelek (1512), Kígyóskuta (1450), Péterkuta (1418), Tolvajkuta (1520), amelyeket mindössze egyszer vagy kétszer említettek meg a források,

159 a szántógazdálkodás mellett ugyancsak a környékükön folytatott intenzív rideg állattartásra utalnak. Nevük ilyen módon a telek név jelentéstartalmával rokoníthatóMellettük magánbirtokosok, később esetleg egy-egy állattartó közösség jószágai tartózkodhattak hosszabb ideig, esetleg baromjárások mellett álltak. Efféle baronjárás nevét régiónkban a Göböljárás (Birkavölgy) és a Hajdúvölgy elnevezése őrzi. Amint erre az általunk említett szakirodalom felhívta a figyelmet, a pusztatelkeken az állattartás mellett földet is műveltek. Ebben a tekintetben sem képezett kivételt a Körös—Tisza—Maros köz területe. 1416-ban az apori népek Szeri Pósa fiai kárára több más eset mellett tavasszal felszántották a Szentes táján fekvő Halászteleket, amire Pósa fiai elvették az aporiak ökreit.

160 1419-ben az az Ábrahámnak jobbágyai a Fehér-Körös mellett lévő Fábiánfoka rétjét szántották fel, amely pedig a Maróthiak tulajdona volt.

161 A török hódoltság előtti évszázadokban a Körös—Tisza—Maros-köz településképe, amint korábban megállapítottuk, kevéssé változott. Azon nagy folyamatokon belül létezett, amelyek az egész országra jellemzőek voltak. A falupusztásodás mellett azonban az üressé vált, elhagyott faluhelyeket többnyire hasznosították. Jól mutatja ezt, hogy a vizsgált időszakban a 272 először előfordult település neve közül 57 a -telke, -háza, stb. elnevezésű, további 6 pedig a ritkán említett -kuta elnevezésű. A mezővárosok és piackörzetük kialakulása mellett a régió településtörténetében korszakunkban ez tekinthető a legfontosabb módosulásnak. Vidékünk területe a nyugati piac igényei nyomán fellendült magyarországi marhatenyésztés egyik fontos helye volt. Lakossága a XV. században nemcsak természetes úton, hanem a török elől menekült délszláv származású jobbágyok számával is szaporodott. Mezővárosai fontos piachelyek szerepét töltötték be, és a távolsági állatkereskedelem első gyűjtőállomásaiként működtek. Ez a gazdasági fellendülés adott biztos talajt a település-struktúra viszonylagos stabilitásnak a XV. században és a XVI. század első felében.