Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig

utótagú nevek a puszta szó jelentéstartalmán túl az e területeken a földbőség miatt a kialakult jobbágytelkes rendszer mellett létrejött más földhasznosítási, birtoklási forma jelenlétére is utalnak. A -kert utótagú elnevezésekkel pedig legtöbbször az előbbi területen belül létrehozott kisebb egységeket jelölték meg, és egyúttal kifejezték a hasznosításuk módját, mikéntjét is. A határ többi részétől elkerített területen földet műveltek vagy szénát tartottak, vagy a széna mellett jószágot is, leginkább télen, amikor a legeltetésre nem nyílott lehetőség. Itt kellett ugyanakkor laknia állandóan az állatok gondozóinak is, ha a kert nem volt éppen a falu mellett. A rideg állattartás ezen üzemhelye akár egy közösség, akár egy ember tulajdonában, birtokában volt, az állattartó ember, így elődeink, előtt igen régen ismert lehetett. Az állattenyésztés ezen módja nem volt tulajdonviszonyok függvénye. Úgy véljük, forrásainkban ilyen, elsősorban a rideg állattartással kapcsolatos keretek megnevezésére bukkantunk a váradi káptalan iktató levelében, amikor 1373-ban bizonyságot tett arról, hogy a régiónkhoz közel fekvő Bélmegyer, amely fiú ágon a Beke családot illette, egy negyede leánynegyedként a Beke nemből származott Kánya családé, és a birtok tulajdonába bevezette őket. A birtokleíráskor találkoztunk az alábbi elnevezésekkel: Közép-külsőkert (Közep-kelsükerth), Középeleikert (Középeleikerth), insula Buhchuskeerthe.

151 Eélmegyer vidékén a kertes állattartás állandóságát bizonyítják az alábbi oklevél adatai is. Bélmegyeri Lőrinc 1468-ban cserébe adta bélmegyeri birtokát az ott lévő házával együtt Ábrahámfi Istvánnak az ő Mezőmegyeren lévő két telek földjéért és néhány lábas jószágért az aradi káptalan előtt. A felsorolt fekvőségek között Hosszúelőkert (Huzu eleőkert), Eedekertje (Bedekerthe), Előkertalja (Eeleökertallya), Kiskerthelyös alja (Kiskerth helyös allya) is szerepelnek.

152 Ezen okleveles adataink természetesen nem minden esetben a mezei kertekre utalnak. Némelyikük a belső telekhez tartozó konyhakert vagy szántó értelmében volt használatos,

153 de a külső kertekben valamint a szigeten fekvő kertben, talán a személyek nevével megkülönböztetettekben is mezei- vagy rétkerteket a XVI—XVIII. századi mezei kertek elődjét kell keresnünk. A Maros mentéről származik következő adatunk. Nagylaki Jank János és a Csákiak szerződésében tünt fel először a nagylaki uradalom tartozékaként Rétkert neve.

154 Kezdetben bizonyosan állattartó funkciót ellátó hely volt (neve is ebből származik), később nyilván falu lett. Neve többször szerepelt a XV. és XVI. század során: 1427, 1454, 1463, 1464, 1518, 1552.

155 1518-ból már két birtokosáról is tudunk, a Jaksicsokról és az aradi káptalanról. A kezdetben