Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig
jöttek létre. A gazdaságilag és politikailag a régióban egyre nagyobb hatást gyakorló Szeged mellett megmaradt Csanád jelentősége. Békés mellett megnövekedett Gyula szerepe, mint uradalmi központ jelentősebb is lett nála. Arad mellett Lippa erősödött meg. Mint uradalmi központok Hódmezővásárhely, Makó, Nagylak, Pankota, Világos, (Boros) Jenő lettek hangsúlyosabbak. 141 Továbbra is jelentős erőt képviseltek a struktúrán belül az óriásfalvak, pl. Csomorkány, Donáttornya, Simánd. Külön vizsgálatot érdemelnek a régiónkat keletről lezáró hegység lábánál kialakult nagy falvak, mezővárosok, Galsa, Meszt, Siri, Kovászi és Pálülése fejlődésének körülményei is. Az apróbb települések (5—20 ház) mellett, amelyek sokasága főképp a folyók mellett, behálózta a vidéket, jelentős volt a puszták (prédiumok) száma, amelyek valamely falu vagy mezőváros lakóinak a használatában álltak. Másrészt éppen a puszták nevének megjelenése által hordozza magában ez a településkép egy korábbi struktúra, az aprófalvas rendszer romjait, maradványait is. A -háza, -egyháza, -telke utótagú puszták nevei az egész régiót egykor behálózó aprófalvak azon egységeinek emlékét őrzik, amelyek a művelési viszonyok változásai miatt életképtelenekké váltak (Apácaegyház, Lábasegyház, Gerendásegyház, Szárcsaháza, Sásszertelke, Pusztakondoros stb.). Mintegy utólagosan bizonyítják, hogy a Körös—Tisza—Maros köz belső területét a korabeli, XI—XIII. századi adatok hiánya ellenére is lakták. A XIV—XVI. századra vonatkozóan viszont a puszták megjelenése azt bizonyítja számunkra, hogy ezeket a területeket ebben az időben is hasznosították, hiszen ha tulajdonosaik számára nem jelentettek volna értéket, kevésbé szorgalmasan jegyezték volna le nevüket az oklevelekben. Hogy a falupusztásodás nyomán ez a puszta (prédium) rendszer már a XIV. században is megvolt, azt a Maróthi János számára kiadott, 1403-as adománylevél adatai bizonyítják. 142 Az oklevél egyébként egyike azoknak, amelyek egyúttal remekül adják a volt aprófalvas település-rendszer képét. A puszták jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy más jellegű helynév a XV. század második felétől első említésben jóval ritkábbam került elő. Fontos szerepük mellett ez a jelenség, úgy véljük, bizonyítja azt is, hogy kevés kivételtől eltekintve, a XVI. század második harmadáig a terület minden lényeges állandó településének emlékét megörökítették a források. A puszták (prédium, -telek, háza, -egyháza, -ülése, -szállása elnevezésű helyek) lakottságának, a település-struktúrában elfoglalt helyének, gazdasági hasznosításának kérdése hosszú idő óta foglalkoztatja a település-történeti, történelmi, néprajzi, gazdaságtörténeti jelenségeket vizsgáló kutatókat. A nagyobb települések körül fekvő, művelésre alkalmas területek (puszták, hegyi
